A kusnarenkovói (Kr.u. 6–8. sz.) és a karajakupovói (Kr.u. 9–10. sz.) típusú régészeti lelőhelyek az Urál nyugati előterében

Forrás:

A honfoglalók viselete. Szerk.: Sudár B. – Petkes Zs. Magyar Őstörténet 1. Budapest 2014, 39.

A kusnarenkovói kultúra főként Baskíria Uráltól nyugatra fekvő területein volt elterjedt régészeti műveltség a Kr.u. 6–8. században. Jelentősége abban áll, hogy ezt a régészeti kultúrát

hozták és hozzák ma is leggyakrabban összefüggésbe vagy az ugor nyelvi egység hordozóival

(Jelena A. Halikova és Alfred H. Halikov), vagy – mások – kifejezetten a magyarok elődeivel

(Vlagyimir A. Ivanov és Fodor István), illetve azok Urál vidéki szállásterületével. A számos bizonytalanság ellenére nagyon valószínű, hogy a baskíriai kusnarenkovói népesség az Urálontúl erdős sztyeppei régiójából telepedett át nyugatra, melynek történeti hátterében több szakember is az avarok nyugatra vándorlása által okozott népességmozgást vélte felfedezni. A kusnarenkovói kultúrán belül a 8. században (talán újabb keleti népességhullám hatására) kialakult a karajakupovói kultúra (Kr.u. 8–9. sz.), melyet korábban csak a kusnarenkovói egy kései variánsának véltek. A kultúra végét az orosz régészeti kutatás egyértelműen a magyarok nyugati irányú elvándorlásával hozta összefüggésbe a 9. század első felében, melynek hátterében a besenyők, vagy újabban a baskírok e térségben való feltűnését vélték felfedezni. A helyben maradó, főleg nagyállattartással foglalkozó népesség nyugati irányba húzódva, a volgai bolgár birodalomban talált menedéket és olvadt be oda (pl. Bolsije Tigani temető).

(Nagy Béla munkája)