Eggshell finds in the 10th–12th-century grave assemblages of the Carpathian Basin with an retrospection
Kovács László / László Kovács
Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest
MŐK Kiadványok 4.2. (2023)
DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2023.4.2_13
A kutatástörténeti áttekintéssel kezdődő dolgozat azt a nézetet cáfolja, hogy a tojáslelet ritka a 10–12. századi sírokban, ugyanis az adatgyűjtésben legalább 149, sír legalább 182 példánya szerepel. A tojások zöme tyúktojás volt. Megdőlt az a nézet, hogy a tojásokat a halott ízületeihez vagy a szeméremtájékára helyezték, mert a test minden részén előkerültek, inkább a fej és a váll, illetve a lábvégek körül. 85 tojásos sír volt mellékletes, a temetők típusa és a kísérő érmék alapján a tojásmellékleteket a 10–12. századra lehetett keltezni. Külön bemutatást érdemelt a 10–11. századi majsi temető 44 tojásos sírja (57–100. sz). A Kárpát-medence tájegységei között a legtöbb 10–12. századi tojásos lelőhely a Tiszántúlon, a legtöbb sír a Dunántúlon látott napvilágot. A szokás értelmezése még nem lezárt. Az edénybe tett tojás ételmelléklet lehetett (27, 107, 110–111, 142. sz), a festett tojás biztosan rituális céllal került a sírba (24, 40/41, 44, 55. sz). A néprajzi kutatás az utóbbi magyarázatot tekinti elsődlegesnek, s e magyarázatnak hatalmas régészeti kutatástörténete van. Ehhez 2–3. századi szarmata és 4–5 századi hun kori, 5–6. századi germán és 6–8. századi avar kori sírok tojásleleteit tekintettem át, az utóbbiakat főleg Balogh Csilla és Bende Lívia értékelése alapján. Kiemelkedő fontosságúak voltak Jakab Béla ornitológus kutatásai, aki illír, langobard, avar- és középkori tojáshéjakon végzett mikrostrukturális vizsgálatokkal megállapította, hogy kiköltött tojások héjrészei voltak, vagyis nem ételmellékletként, hanem szimbolikus rendeltetéssel tették őket a sírba. A 6/7–12/13. századi szláv sírokat Zdenka Krumphanzlová, a Kárpát-medence 9. századi sírjait pedig Horváth Ciprián és Milan Hanuliak munkája alapján mutattam be. Az összefoglalás lényegi megállapítása, hogy a tojásmelléklet adására általános érvényű magyarázat nem adható. A szokást a honfoglaló magyarok magukkal hozták, de a helyben talált lakosság körében is ismert volt, s a továbbélésének bizonyítékai a 12–13. századi templom körüli temetőkben (147–148, 149. sz) jelentkeztek. A dolgozathoz 10–11/12. századi (A. lelőhelylista: 1–149. sz) és előzményként 9. századi (B. lelőhelylista: 1–44. sz) jegyzék csatlakozik.
Kulcsszavak: Kárpát-medence, 10–11/12. századi sírok, tojásmellékletek, 2–9. századi előzmények
Following a detailed overview of previous research, the present paper challenges the widespread view according to which eggshells were rare finds in the 10th–12th-century grave assemblages of the Carpathian Basin, a claim based on the systematic review of the period’s burials, a data collection which indicated at least 182 eggshell finds from at least 149 graves. The majority of the currently known eggs were identified as chicken eggs. Given that eggshells were deposited by and around every bodily part, although with a slight preference for the head region, the shoulders and the feet, the assertions of previous studies arguing for the concentration of these finds in the pelvic area and along the deceased’s joints can also be rejected. Of the 149 graves, 85 contained various other grave goods as well. Based on these assemblages, their coin finds, and the cemetery types, all the known graves can be dated to the 10th–12th centuries. A separate discussion is devoted to the 44 graves with eggshell finds of the 10th–11th-century Majs cemetery (Cat. nos 57–100). In a regional breakdown, the relative majority of cemeteries yielding one or more eggshells can be found east of the River Tisza, while the highest number of graves with eggshell finds came to light in Transdanubia.
