A Dél-Urál a 6–11. században. Észrevételek az ugor és a magyar népesség anyagi műveltségének kialakulásával kapcsolatban

Сергей Г. Боталов / Sergej H. Botalov

Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom, 2014. november 4–6. Conference of young scholars on the Migration Period. November 4–6, 2014, Esztergom

MŐT Kiadványok 3.2 (2017) 267–333

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2017.3.2_13

A Középső- és Dél-Urál határai mentén a kora középkori régészeti adatok szerint két, aránylag önálló irányban fejlődő kultúra, anyagi műveltség kialakulása figyelhető meg: az ugoré és a magyaré. A korai ugor (protomansi) kulturális genezis a Középső-Urál északi, széles, erdős sztyeppi térségében ment végbe, és hűen tükrözi az Urálontúl népességének keveredését az Urál nyugati oldalán, a Káma vidékén egykor létezett lomovátovói és nyevolinói kulturális-történeti areállal. Ez a folyamat, logikusan, a protomansi népesség nyugat-uráli elkülönülésével fejeződött be. A magyar kultúrgenezis a kusnarenkovói és karajakupovói kultúra emlékeivel van kapcsolatban, mely eredetileg az Urálontúl erdős sztyeppi térségében alakult ki, és a Tobol és Iszety folyók mentén létezett. Ezen kultúrák egy, a késő szargatszkaja kultúrát hordozó félnomád népesség kulturális átalakulásának eredményeképpen jöttek létre a délnyugat-szibériai tajgai eredetű migráns lakosság környezetében. E népesség egy része a bakalszkaja történeti-kulturális térség felbomlásának következtében települt át (6. század) az Urál nyugati oldalára és déli irányba is, az urálontúli füves szyteppre.

Kulcsszavak: Urál, magyar etnogenezis, kusnarenkovói kultúra, nyevolinói kultúra, lomovátovói kultúra, bakalszkaja kultúra, protomansi