Újabb régészeti adatok a honfoglalás kori bőrművességhez (Sárbogárd-Tringer-tanya 33. sír)

Márta Kissné Bendefy – Zsolt Petkes – Attila Türk

Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom, 2014. november 4–6. Conference of young scholars on the Migration Period. November 4–6, 2014, Esztergom

MŐT Kiadványok 3.2 (2017) 499–521

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2017.3.2_23

The study describes the finds uncovered in Grave 33 of the burial ground investigated at Sárbogárd-Tringer-tanya and offers a new assessment of the grave goods, with a particular focus on the remains of a leather belt and leather purse as well as the remnants of a leather garment, whose 10th-century use could thus be conclusively demonstrated in the period’s archaeological legacy. The examination of the archaeological finds by a conservator specialising in leather provides many new insights into the leatherworking of the ancient Hungarians of the 10th century. 10th-century leatherworking was practiced on a much higher level than earlier believed. The finds from Sárbogárd provide evidence that the tanners of the 10th century were familiar with alum tawing and, also, that the various leather articles whose workmanship surpassed the more simple objects made as part of a home craft industry were created by highly skilled leatherworkers.

Keywords: Sárbogárd-Tringer-tanya, 10th-century leatherworking, ancient Hungarians, leather belt, leather purse, leather garment

Dolgozatunkban a Sárbogárd-Tringer-tanya 33. sírban feltárt leleteket mutatjuk be és értékeljük újra, különösen a bőröv és a bőrtarsoly, illetve egy olyan, bőrből készült felsőruházat részletének vizsgálatával, melynek 10. századi meglétét először sikerült minden kétséget kizáróan megfigyelnünk a korabeli régészeti hagyatékban. Mindezen régészeti adatoknak a bőrrestaurátori szakértő szemmel történő értékelése alapjaiban bővíti szerény ismereteinket 10. századi eleink bőrművességéről.

A Sárbogárd-Tringer-tanyai lelőhely a Sárvíz völgyének keleti oldalán egy, az egykori ártér határát szegélyező, hosszan elnyúló, északnyugat–délkeleti irányú dombhát északi részén helyezkedett el. A lelőhely feltárását Kralovánszky Alán 1961. március 16. és július 7. között végezte el, mely során 13 késő bronzkori urnasír, egy késő római kettős igáslósír és két további lótemetkezés, valamint egy 10–11. századi temető összesen 100 sírja került elő.

A temető egyik leggazdagabb sírja a 33. számú volt, amelyben a közösség egyik idősebb férfi tagját temették gazdagnak mondható mellékletekkel. A 33. sírt a helyszínen kibontották, a sírról több fényképet és egy részletrajzot készítettek, majd egyben kiemelték és beszállították a Szent István Király Múzeumba. A bőrleletek vizsgálatára először 2013-ban került sor a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központjának bőrrestaurátor laboratóriumában, ahol a leletek készítése során felhasznált anyagokat és technikákat, továbbá az állapotukat mértük fel. A több fajta minőségben kidolgozott, eltérő viseleti elemekhez tartozó maradványokon megfigyelt varrásnyomok is jól megfigyelhetőek és elemezhetőek voltak.

A 10. századi bőrművesség jóval magasabb színvonalú lehetett, mint azt korábban gondoltuk. A sárbogárdi leletek arra mutatnak, hogy a timsós cserzés 10. századi ismerete mellett a háziipar szintjét meghaladó minőségű termékek is készültek, vagyis biztosan számolhatunk komoly ismeretekkel rendelkező korabeli bőrös mesterekkel.