Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 8.
Lőrinczy Gábor: A szegvár-oromdűlői 6–7. századi temető
Gábor Lőrinczy: The cemetery of Szegvár-Oromdűlő from the 6th–7th centuries.
MŐT Kiadványok 8 (2020)
ISBN 978-963-9987-56-2
DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2020.8
Jelen kötet a négy évtizede a Csongrád megyei Szegvár község területén leletmentő feltárással megkezdett munka utolsó fázisa. Az Oromdűlő határrészben a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet homokkitermelést végeztetett, és a földmunkák során kora avar kori temetkezések kerültek elő. Az 1980-ban elkezdett megelőző feltárások 1997-ig tartottak. Ezek során császárkori telep objektumai, továbbá egy szarmata és egy 10–11. századi, valamint egy 6–7. századi temető sírjai kerültek elő. Az előkerült leletanyag restaurálása, ha szakaszosan is, de folyamatosan történt. És ezzel párhuzamosan az előkerült leletek rajzolása is. Először a 10–11. századi temető, majd a császárkori telep publikálása valósult meg. A feltárással párhuzamosan, majd azt követően évtizedekig tartott az avar temető síranyagának rajzoltatása. Az elmúlt 40 év alatt összesen 18 temetkezés (akna-, padmalyos és fülkesír) teljes leletanyaga lett közzétéve, ami a feltárt temetőrészlet csupán 3,5%-át jelenti. Nem menti a helyzetet, hogy a publikált sírok jó keresztmetszetet adnak a temetőrészlet használati idejéről és a temetőben megfigyelt temetkezési szokásokról.
A szegvári temetőrészlet leletmentő feltárását 1997-ben befejezve – az egyéb múzeumi munkáim mellett – törekedtem arra, hogy előkészítsem a temető feldolgozását. Ez a szokásos múzeumi elfoglaltságok, aprómunkák mellett igen lassan haladt. Többszöri próbálkozás után az OTKA-hoz beadott pályázatunk kétszer is nyert (T 22162, illetve K 76375 számú), ami lehetővé tette a leletek rajzoltatását és a képtáblák
szerkesztést, ami így is közel 30 évig tartott.
A feldolgozásnak az adott lökést, hogy előnyugdíjba helyeztek, és a szegedi Móra Ferenc múzeum vezetősége megvált tőlem. Ugyanekkor Béres Mária, a szentesi múzeum igazgatónője azonnal a segítségemre sietett és felajánlotta a Koszta József Múzeum egy dolgozószobáját. Ilyen keretek között sikerült a leletek beleltározása, leírása, majd azt követően feldolgozása, értékelése. A sikeres OTKA pályázat biztosította a munkához a hátteret, előnyugdíjas, múzeum nélküli státuszom pedig megadta azt, amiben előtte híján voltam, a szabadidőt. Munkámmal párhuzamosan a felkért társszerzők folyamatosan dolgoztak a témájukon és elkészítették tanulmányaikat. Ugyan a kötetek megjelentetésére az idők során több ígéret volt, de egyik sem vált valósággá.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről Türk Attila 2019-ben vállalta fel, hogy a temetőt bemutató és a leletanyagot, temetkezési szokásokat feldolgozó tanulmányokat tartalmazó kötetet megjelentetik. Így lehetővé vált egy régi adósság törlesztése, a Tiszántúl jelen pillanatban legnagyobb sírszámú kora avar kori temetőjének közlése. A temető leletanyaga alapot nyújthat a többi között egy regionális kronológia kialakítására, a területről ismert magányos, illetve kis sírszámú temetők összekapcsolására és egységes, közös értékelésükre. Ugyanakkor az eddigieknél árnyaltabb kép lesz rajzolható a terület megszállásáról és annak több hullámban történt betelepítéséről is.
