The Avar-period populations of Szegvár-Oromdűlő and the Trans-Tisza Region

Lőrinczy Gábor

A szegvár-oromdűlői temető és a Tiszántúl kora avar időszaka. The Szegvár-Oromdűlő Cemetery and the Avar Period in the Trans-Tisza Region.

MŐK Kiadványok 5 (2020) 11–404

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2022.5_03

A jelen írás a négy évtizeddel ezelőtt Szegvár területén leletmentő feltárással megkezdett munka végső fázisa. Menet közben derült ki, hogy az első sír nem a 1980-ban kezdődő leletmentésen és nem is az azt megelőző földmunkák során került elő, hanem sok-sok évtizeddel korábban. Egy korabeli rövid újsághír szerint 1906-ban Szegvár határában a szőlők között egy „ülő” helyzetű csontvázra akadtak, amelyet Csallány Gábor lefényképezett és beszállította a múzeumba (Alföldi Ellenzék 1906. november 10., 3.). A község területén a Szőlők még a századfordulón is azonos volt az Oromvonulattal, így a terület azonosságához nem férhet kétség és az „ülő” csontvázat – amely egy fülkesírral azonosítható, mivel őskori (zsugorított) temetkezés egy sem került elő a területről az elmúlt 100 év során – a kora avar kori temető egyik sírjával azonosítjuk. A Szegvár-Oromdűlőn feltárt temető jelen pillanatban – és valószínűleg még hosszú ideig – a Tiszántúl legnagyobb sírszámú kora avar kori temetője, amely több szempontból jelentős. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a temető csak a déli és az északkeleti oldalról tekinthető lezártnak, a feltárás északi és délnyugati szélén kívül még ismeretlen – szerintünk kis – számú sír van a földben. Az oromdűlői temető régészeti leletanyagának feldolgozása során elsősorban annak tárgyszerű értékelésére törekedtünk. A párhuzamok keresése elsősorban a Tiszántúl területről ismert leletekre és régészeti megfigyelésekre terjedt ki. A temető leletanyagának ismeretében részben lehetővé vált a régi ásatásokon előkerült tárgyak, hiányos dokumentációk adatainak értelmezése, értékelése. További párhuzamok keresését egy-egy tárgytípus esetében csak akkor terjesztettük ki az avar szállásterület más tájegységeire, ha igen kis számban fordultak elő Szegváron vagy a Tiszántúlon, vagy azok értelmezését, értékelését segítették elő. A temető történeti értékét jelentősen növeli, hogy a régészeti feldolgozást megelőzően elkészült valamennyi temetkezés – számszerűen is igen jelentős – antropológiai és archaeozoológiai anyagának meghatározása, továbbá a síredények földtartalmának archaeobotanikai, illetve mikro- és makrofossziliális vizsgálata, valamint 21 sír radiokarbon kormeghatározása.