Makszim V. Kvitnyivckij ‒ Nyikolaj P. Tyelnov ‒ Vitalij Sz. Szinyika – Türk Attila

Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. / 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest

MŐK Kiadványok 4.1 (2022) 585–592

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2021.4.1_33

 

download pdf

 

A korai magyarság eredete és az Urál vidékéről a Kárpát­medencébe irányuló vándorlása egy összetett és régóta kutatott történeti kérdés. Míg a magyarok Kárpát­medencei megjelenése és letelepedése az írott források és régészeti lelőhelyek révén a 10. századtól kezdve jól adatolható, addig a magyarság korai történetének kutatásában még számos kérdés vár tisztázásra. A korai magyar problematika 2018­ban került a szerzők figyelmének középpontjába, amikor a T. G. Sevcsenko Dnyeszter­melléki Állami Egyetem régészeti expedíciója ásatásokat végzett a Dnyeszter alsó folyásának bal partvidékén, a Szlobodzejai já­rásban található Glinoje település közelében. Itt a Vodovod kurgáncsoport feltárása során egy középkori temetkezés is előkerült, amely a sírmellékletek és a temetkezési rítus alapján kora középkori nomád sírként határozható meg. A mellékletek párhuzamainak áttekintése és a sírral egykorú leletegyüttesek vizsgálata nyomán ez a temetkezés a korai magyarokhoz köthető. A Fekete tenger északi és északnyugati előteréből származó korai magyar sírok mellékletei között megfigyelhető eltérések alapján úgy gondoljuk, hogy az általunk vizsgált temetkezések két különálló csoportot alkotnak: az egyik a Dnyeper vidékén és a Krímben, a másik a Dnyeszter–Al­Duna közében található. A Fekete­tenger északi előterének korai magyar lelőhe­lyei kapcsán a kutatás egyik legfontosabb feladata jelenleg az, hogy felállítsa a szubbotci típusú és az ún. Plavnyi–Glinoje­típusú sírok kronológiáját. A két csoport feltehetően ugyanarra az időszakra keltezhető (9. század – 10. század első fele), a sírmellékletek közötti eltérések pedig elsősorban az elhunytak közötti társadalmi különbségekkel magyarázhatók.

Kulcsszavak: A Fekete­tenger északi előtere, magyar őstörténet, szubbotci típusú lelőhelyek, Dnyeszter, Etelköz