On the eastern relations of the székely script

Sándor Klára / Klára Sándor 

Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest

MŐK Kiadványok 4.2. (2023)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2023.4.2_02

Százharminc éve annak, hogy Nagy Géza megalkotta a székely írás eredetéről a mai értelemben vett tudományos elemzések közül az elsőt, rámutatva a székely ábécé és a keleti türk írás hasonlóságaira. A kutatók zöme az általa kijelölt úton haladt tovább, általánosan elfogadott nézetté vált, hogy a török alapréteg cirill és glagolita jelekkel egészült ki, s hogy a székely írás elődje közelebbi kapcsolatban lehet azokkal az időközben megismert ábécékkel, amelyekkel a nyugati törökséghez kapcsolt tárgyakra írtak. A tanulmányban amellett érvelek, hogy e széles körben elfogadott nézetek felülvizsgálatra szorulnak. A cirill és glagolita betűk átvétele ugyan nem zárható ki, de meglehetősen problematikus, e kérdést tehát nem tekinthetjük lezártnak. Hasonlóképpen: újra kell gondolnunk a székely írás török alaprétegének közeli kapcsolatait is, mert úgy tűnik, a székely írás több hasonlóságot mutat a keleti türk ábécével, mint az eurázsiainak nevezett, a törökséghez köthető, de nem keleti türk írásokkal, s legkevésbé éppen a késő avar korból származó, egyébként a Kárpát-medencében talált emlékek ábécéjéhez hasonlít.

Kulcsszavak: székely írás, keleti türk írás, eurázsiai török írások

The first scientific opinion on the origin of the Székely alphabet was given by Géza Nagy 130 years ago, pointing out the similarities between the Székely alphabet and the Eastern Turkic alphabet. The majority of researchers followed his path, and it became generally accepted that the Turkic base layer was supplemented by Cyrillic and Glagolitic characters, and that the predecessor of the Székely script may be more closely related to the alphabets that had become known in the meantime and were used to write on objects associated with the Western Turkic heritage. In this paper I argue that these widely held views need to be revised. The adoption of the Cyrillic and Glagolitic alphabets, although not excluded, is rather problematic and cannot be considered closed. Likewise, we must also reconsider the close links between the Turkish base layer of the Székely script and the Turkic alphabet, because it seems that the Székely script has more in common with the Eastern Turkic alphabet than with the so-called Eurasian, non-Eastern Turkic scripts, and it is least similar to the alphabet of the monuments from the Late Avar period, found in the Carpathian Basin.