A szeged-öthalmi temető érméi: összefüggések a honfoglaló magyar sírokban és más európai leletekben előkerült Karoling pénzek között

Simon Coupland, Luca Gianazza

MŐT Kiadványok 4.(2015) 301–324.

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2015.4_03

Jelen tanulmány célja a Szeged-Öthalom V. homokbánya területén feltárt temető egyik sírjából előkerült ötkaroling pénz vizsgálata és tágabb numizmatikai kontextusba helyezése. A pénzek mind Itáliában készültek, feltehetőleg I. Berengar (király: 888–915, császár: 915–924) nevére, ugyanakkor a cikk ezeken túlmenően újraértelmez minden egyéb olyan frank veretet, amelyek a 10. század eleji honfoglalás kori magyar sírokból származnak, köztük az Aspres- lès-Corps-ban (Délkelet-Franciaország) talált darabot. Sor kerül egyúttal a szeged-öthalmi pénzek más, ugyanebből az időszakból származó kincsekkel való összevetésére, de ezt nem csupán a vonatkozó magyar anyaggal teszi meg, hanem a kontinensen a frankok által elrejtett érmékkel, éppúgy, ahogy a Skandináviában és a Brit-szigeteken előkerült viking leletekkel is, amelyek szintén tartalmaznak Karoling vereteket. A tanulmány számos jelentős új felfedezéssel gazdagítja a kutatást. Közülük talán a legfontosabb annak a felismerése, hogy a Huszár Lajos és Kovács László munkáiban leírt, a honfoglalás kori magyar sírokból előkerült frank és itáliai pénzek jelentős részét tévesen határozták meg. Bár Huszár Lajos cikke (1955) és Kovács László monográfi ája (1989) egyaránt úttörő munkának számít a honfoglalás korára nézve, hiszen továbbra is alapvető információkat adnak a sírok éremmellékleteire vonatkozólag, ám egyik szerző sem rendelkezett megfelelő szaktudással a Karoling pénztörténettel kapcsolatosan. Ez a hiányosság vezethetett számos nyugati frank, itáliai és német érme téves meghatározásához: fenti szerzők nem a megfelelő uralkodóhoz vagy verdéhez kötötték ezeket a darabokat, sőt esetenként mind a kettő adat hibásan került közlésre. A honfoglalás kori éremleletek jelen tanulmányban történő újraértelmezése, azon túlmenően, hogy számos olyan leletet is közöl, amelyek Kovács László 1989-es könyvének megjelenését követően kerültek napvilágra, messzemenően kihangsúlyozza a magyar éremmellékletes sírok jelentőségét a korai 10. századi frank pénzverés megismerésének szempontjából. Ezek a sírok többek között tartalmazzák IV. Lajos, Raoul és Berengar számos olyan verettípusát, amelyek egyébként ismeretlenek lennének a kutatás számára. Az utóbbi uralkodónak a Velencében vert Christiana religio köriratú, templomos éremképű pénzei egy új keltezés lehetőségét sugallják, mivel a leletadatok alapján ezek csak a Berengar által a velencei pénzverdében veretett császári pénzek lehettek. A magyarországi és Európa más részein előkerült korabeli leletek összehasonlítása nyomán a nyugati frank területek és az Itália közötti pénzforgalom teljes összeomlása rajzolódik ki  a 10. század elején. Ez két különálló pénzforgalmi terület kialakulásához vezetett, amelyek között nagyon ritka volt az érmék cseréje, keveredése. Ezen ismeretek alapján a különböző magyar leletek összetételének vizsgálatával, továbbá a magyar kalandozások útvonalának ismeretében a tanulmány kísérletet tesz a karoling érmék — mind a nyugati frank, mind az itáliai — megszerzése idejének és módjának meghatározására, amely éppúgy lehetett hadisarc vagy zsold, mint hadizsákmány. Habár minden ehhez hasonló következtetés csupán feltételezés, a tanulmány végkövetkeztetése egy lehetséges történelmi forgatókönyv a szeged-öthalmi temetőben talált pénzek megszerzésére és elrejtésére vonatkozólag.