Szeifert Bea ‒ Csáky Veronika – Gerber Dániel ‒ Egyed Balázs ‒ Stégmár Balázs ‒ Türk Attila ‒ Mende Balázs Gusztáv ‒ Szécsényi-Nagy Anna / Bea Szeifert ‒ Dániel Gerber ‒ Veronika Csáky ‒ Balázs Egyed ‒ Balázs Stégmár ‒ Attila Türk ‒ Balázs Gusztáv Mende ‒ Anna Szécsényi-Nagy
Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest
MŐK Kiadványok 4.2. (2023)
DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2023.4.2_05
A magyarság eredete, vándorlási útvonala a mai napig intenzíven vizsgált kérdéskör, melyhez az utóbbi években jelentős mennyiségű új régészeti lelőhely vált ismertté. Kutatócsoportunk a feltételezett vándorlási útvonal kiemelt jelentőségű lelőhelyeiről származó 3/6‒14. századi populációkat vizsgál az Urál-régiótól a Kárpát-medencéig az archeogenetika eszköztárával. Jelen munkában hat – egymással és a korai magyarsággal régészeti vagy földrajzi kapcsolatot mutató – populációba tartozó 100 egyén archeogenetikai vizsgálatának eredményeit mutatjuk be. Vizsgálataink kiterjednek az anyai (mitokondriális DNS) és az apai leszármazási vonalak (Y-kromoszóma) elemzésére. Törekszünk mind az egyedek, mind a populációk között fennálló kapcsolatok felderítésére, ennek érdekében többféle módszerrel elemezzük a vizsgált egyének genetikai adatait. Eredményeink értékelése során felhasználjuk a nemzetközi szakirodalomban fellelhető közel összes archaikus mitokondriális genom adatot, különös figyelmet szentelve a Kárpát-medencei magyar honfoglalás kori adatoknak. Az általunk vizsgált populációk anyai vonalaikat tekintve rendkívül változatos összetételűek, a populációgenetikai elemzések során a kelet-, illetve nyugat-eurázsiai populációk között helyezkednek el. A csoportokat alkotó egyének vizsgálata során több esetben is szoros anyai kapcsolatot detektáltunk a vizsgált populációkon belül és azok között is. Több, a korai magyarokkal kapcsolatba hozható lelőhelyen is azonosítottunk egy olyan apai vonalat (N1a-M46), melyet kapcsolatba hoztak az uráli nyelveket beszélő népcsoportokkal, baskírokkal, sőt, a honfoglaló magyarok között is kimutatták a jelenlétét. A folyamatban lévő, testi kromoszómák változatosságára irányuló vizsgálataink eredményei, valamint a mintaszám növelése további információkkal szolgálnak majd a vizsgált populációkról, melynek hatására a következő években árnyaltabb képet kaphatunk az Urál vidéki kora középkori népmozgásokról, mely régió eddigi tudományos ismereteink szerint történeti, régészeti és nyelvészeti szempontból is felmerült a magyarok elődeinek eredetével kapcsolatban.
Kulcsszavak: archeogenetika, magyar őstörténet és honfoglalás, Urál, Volga, Káma
Exact origin and migration route of Early Hungarians remained an open question to this day, while a number of hypotheses exist to address this issue. We collected hundred samples from the Volga-Ural region covering 18 sites of wide chronological distribution from 3rd to 14th centuries AD. Our intention was to provide genetic evidences to this topic and also to give access to this genetically sparsely explored area. Our analyses covered all parts of the genome, and while we are able to bring preliminary results concerning uniparental (mitochondrial DNA and Y chromosome) markers, the sampling and the research on the nuclear genome is still an ongoing process. Our sampling was mainly driven by archaeological and linguistic evidences, where we tend to choose bone material from graves with Early Hungarian connections in material culture. One site, called Uyelgi, which particularly attracted our interest is a large cemetery of the late Kushnarenkovo culture from the Trans-Ural region.
