Új tendenciák Délkelet-Európa 6–9. századi nomád népeinek

régészeti kutatásában

Oleksij V. Komar

Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom, 2014. november 4–6. Conference of young scholars on the Migration Period. November 4–6, 2014, Esztergom

MŐT Kiadványok 3.1 (2015) 859–872

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2015.3.1_32

 

download pdf

 

A Fekete-tenger északi partja menti füves sztyeppen lakó nomád népek történetében a hun egység 5. századi felbomlásakor feltűnt bolgárok alapvető szerepet játszottak abban, hogy az itt élő népességek a letelepedés irányába mozdultak el. Érdekes, hogy a bolgárokat előbb a szarmaták leszármazottaiként, majd a hun egység történeti, etnikai maradványaként értékel-ték. A bolgárok a 7. század közepére, Kuvrat idejében az avar fennhatóság lerázásával meg-teremtették a korai államisághoz szükséges egységet, Magna Bulgariat. A Kazár Kaganátussal foglalkozó régészeti munkákban a bolgárok és az alánok a szaltovói kultúra letelepült népes-ségének többségét alkották a 8‒10. században. Mindeközben csekély szerep jutott maguknak a kazároknak a Kaganátusban, pusztán a „parazita vezető réteg” személyében. Ennek analógiá-jaként említhető, hogy Délkelet-Európa avar és türk megszállásának sem tulajdonított nagy jelentőséget a kutatás.

Kulcsszavak: Kelet-európai sztyepp, bolgárok, kazárok, szaltovói kultúra, magyar őstörténet

 

A Fekete-tenger északi partja menti füves sztyeppéken lakó nomád népek történetében a hun egység 5. századi felbomlásakor feltűnt bolgárok alapvető szerepet játszottak abban, hogy az itt élő népességek a letelepedés irányába mozdultak el. Érdekes, hogy a bolgárokat előbb a szarma-ták leszármazottaiként, majd a hun egység történeti-etnikai maradványaként értékelték. A bolgárok a 7. század közepére, Kuvrat idejében az avar fennhatóság lerázásával megteremtették a korai államisághoz szükséges egységet, Magna Bulgariát. A Kazár Kaganátussal foglalkozó régészeti munkákban a bolgárok és az alánok a szaltovói kultúra letelepült népességének több-ségét alkották a 8‒10. században. Mindeközben csekély szerep jutott maguknak a kazároknak a Kaganátusban, pusztán a „parazita vezető réteg” tagjaiként. Ennek analógiájaként említhető, hogy Délkelet-Európa avar és türk megszállásának sem tulajdonított nagy jelentőséget a kutatás.

A régészeti összkép problémái között azonban sokáig nemcsak a kazárok 8‒10. századi emlé-keinek hiányát említhetjük, hanem például azt is, hogy az 1980-as évekig a magyarok elődei 9. századi vándorlásának semmilyen régészeti emlékét nem ismertük. Ezen túlmenően nem voltak megbízhatóan elkülönítve az 5. század második felére ‒ 6. század első felére tehető nomád régé-szeti emlékek. A 6. század második és a 7. század első felére keltezhető lelethorizontokat pusztán néhány magányos sír képviselte, míg a 7. század közepétől a 8. század elejéig keltezett, még M. I. Artamonov által elkülönített Perescsepino-kultúrát különböző kutatók egyaránt kötötték a kazá-rokhoz, bolgárokhoz, illetve türkökhöz. Magna Bulgaria régészeti alapjainak hiánya vezetett ahhoz, hogy alternatív megoldásként a bolgárok régészeti emlékeit a ligetes sztyepp Penkovka- és Volincevo-kultúrájának, a Pasztirszkoje gorogyiscse, illetve az ujjas fibulákkal jellemezhető kincsleletek népességének hagyatékával hozták összefüggésbe, noha azokat a régészek és a szla-visták egyértelműen a korai szlávokhoz kötötték.

Az 1980-as években különítették el az úgynevezett heraldikus stílusú övekkel (magyar termi-nológiával Martinovka-típus) jellemezhető Szivasovka-lelethorizontot, amelyet – A. K. Ambroz kronológiai rendszere ellenére – R. Sz. Orlov és Somogyi Péter is a Perescsepino-horizontnál korábbra keltezett. Magát a perescsepinói leletegyüttest J. Werner 650 környékére datálta és Magna Bulgaria fejedelmének, Kuvrat temetkezésének határozta meg. Ezzel a keltezéssel kap-csolatban komoly kételyek merültek fel több esetben az A. I. Ajbabin által a Krímből közzétett, zárt leletegyütteseken alapuló kronológiai rendszer alapján. Ennek ellenére J. Werner hipotézise