The Bashkir question in the research of early Hungarian history
Sudár Balázs / Balázs Sudár
Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians
HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)
DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_01
A magyar–baskír kapcsolatok az őstörténeti kutatások egyik legrégebb óta létező és kutatott, nyugvópontra azonban máig sem jutott fejezetét képezik. A kérdésnek tulajdonképpen „saját” kutatója sem akadt: az egyetlen olyan kutató, aki kifejezetten a baskírokra koncentrált, az elsősorban néprajzi anyagokat jegyző Torma József volt. A kutatások első szakaszában (18–19. század) az írott források gyűjtése folyt: a baskírok neve – némi bizonytalansággal – már Kézai Simon krónikájában (1282–1285) feltűnt, a 13. század közepén pedig több szerzetes (Plano Carpini, Rubruk és a magyar Julianus) utazott az Urál vidékén. A muszlim források is viszonylag gyorsan a kutatók látóterébe kerültek. A következő jelentős lépés a 18–19. század fordulóján következett: a baskírok ekkor váltak valós, látható néppé, elsősorban a napóleoni háborúk következtében. A 19. század végén a nyelvészeti kutatások jelentettek újdonságot: a baskír és a magyar népnév kapcsolatát vizsgálták, magyar nyomokat kerestek a baskír nyelvben, és megkezdődött a baskír és magyar csoportnevek összevetése is. E kérdések meghatározóak maradtak a 20. századi – hullámzó intenzitású – kutatásban is, új témát csak a néprajzi kutatások jelentenek. A század utolsó évtizedeiben a régészet is hozzászólt a kérdéshez, a 2000-es évektől pedig kifejezetten fontos eredményeket produkált, legújabban pedig az archeogenomika szolgáltat figyelemreméltó eredményeket. A szerteágazó kutatások ellenére a korai baskír–magyar kapcsolatok jellege továbbra is megoldatlan kérdésnek látszik.
Kulcsszavak: magyar őstörténet, baskír, népnév, törzsnév, Julianus
The issue of Hungarian-Bashkir relations is one of the oldest areas of the research of early Hungarian history, but it has not yet led to solid results. The question did not even have its own researcher: the only researcher who specifically focused on the Bashkirs was József Torma, who primarily dealt with ethnographic materials. In the first phase of research (18th–19th centuries), written sources were collected: the name of the Bashkirs already appeared in a 13th-century Hungarian chronicle, the work of Simon of Keza, and in the middle of the 13th century several monks (Plano Carpini, Rubruk and the Hungarian Julianus) traveled in the Ural region. Researchers quickly noticed Muslim sources as well. The next significant step is the 18-19 turn of the century: the Bashkirs then became a real, visible people, mainly because of the Napoleonic Wars. At the end of the 19th century, linguistics raised new questions: the relationship between the Bashkir and Hungarian ethnic names was investigated, Hungarian traces were looked for in the Bashkir language, and the comparison of Bashkir and Hungarian group names also began. Even in the 20th century, these questions remained the most important, only ethnographic research represents a new topic. In the last decades of the century, archeology developed and produced very important results in the 2000s, and most recently, archaeogenomics provides remarkable results. Despite extensive research, the nature of early Bashkir–Hungarian relations still seems to be an unsolved question.
