Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében

Башкиро-мадьярская проблематика в зеркале российской историографии

Gyóni Gábor / Gábor Gyóni

Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_02

A cikkben áttekintésre kerül a baskír‒magyar problematika oroszországi historiográfiája. A 18. századtól fogva elterjedtté vált a vélemény a baskír-magyar rokonságról, a baskírok ugor eredetéről, azt is feltételezve, hogy a magyarok részesei voltak Baskíria középkori történetének. 1917 (1919) után megkezdődött az újonnan létrejött Baskír ASzSzK történettudományának intézményesedése, ám az új régészeti leletek értelmezése kapcsán még sokáig az inercia érvényesült („magyar” vonatkozásban). Az 1930-as évek terrorja pótolhatatlan veszteségeket okozott a történettudománynak, de például ennek „köszönhető” az is, hogy a 20. század elejének egyik legnevesebb orosz történésze, M. K. Ljubavszkij is elkezdett foglalkozni
a baskír–magyar problémával ufai „száműzetése” idején. Témánk szempontjából talán a legtermékenyebb időszak volt az 1950-es évek második felétől terjedő korszak. Ekkor került elvetésre véglegesen a baskír-magyar rokonság elképzelése, és jelentősen kiszélesedett a kutatás régészeti és nyelvészeti bázisa. Az 1970-es évektől megfigyelhető tendencia egy eleinte óvatosan szkeptikus vélekedés a magyarok esetleges baskíriai jelenlétéről, ami a maga logikája szerint kiteljesedve a baskír nemzeti történetírásban immáron tagadja a magyar jelenlétet Baskíria területén (bár továbbra is vannak kutatók, iskolák, melyek ezt feltételezik). A cikk azt is demonstrálja, hogy még egy ilyen viszonylag szűk téma – mint a baskír–magyar kérdés – diskurzusát is jelentősen befolyásolják a nagy általános historiográfiai tendenciák.

Kulcsszavak: baskír–magyar problematika, oroszországi historiográfia, I. E. Fischer, M. K. Ljubavszkij, B. A. Szerebrennyikov, Ny. A. Mazsitov, V. A. Ivanov

В статье рассматривается эволюция российской историографии по башкиро-мадьярской проблематике. Начиная с 18 в. стало преобладать мнение о башкиро-мадьярском родстве, об угорском происхождении башкир, предполагая участие мадьяр в истории Башкирии. После 1917 г. произошла определенная институализация исторических наук в Башкирской АССР, но при интерпретации новых археологических открытий исходили из уже существующих схем. 30-40-е годы принесли множество трагедий и для исторических наук, но, в частности, «благодаря» им стал заниматься этой темой такой крупный историк как М. K. Любавский. Пожалуй, самым интенсивным и плодотворным периодом были годы со второй половины 50-х годов 20 столетия. Было окончательно отторгнуто представление о башкиро-мадьярском родстве, но расширились археологические и лингвистические базы исследования. С 70-х годов наблюдается осторожный процесс скептического подхода относительно мадьярского влияния на этногенез башкир, который, дойдя до своего логического конца в последнее время уже вообще отрицает пребывание венгров на Южном Урале. В статье демонстрируется, что возникновение и формирование разных взглядов, даже по такой относительно узкой проблематике как башкиро-мадьярский вопрос происходит не независимо от общих историографических тенденций.

Trade and cultural contacts between the Carpathian Basin and Volga Bulgaria (10th–13th centuries AD)

Polgár Szabolcs / Szabolcs Polgár 

Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_03

A Volga és Káma folyók melletti Bulgária a középkori Kelet-Európa egyik jelentős politikai központja volt. A 9. század végétől kezdve fontos szerepet töltött be a Közép-Ázsia és Európa közötti távolsági kereskedelemben, a 10. századtól az iszlám világ részévé vált, és egészen a mongol hódításig szilárd politikai kereteket biztosított a területén lakó népeknek.1 Volgai Bulgáriáról a mongol hódítást megelőzően alig jutott hír a Rusztól nyugatra lévő országokba. Egyetlen kivétel Magyarország, ahol viszont tudtak a volgai bulgárok országáról, mert ott élt egy keleten maradt magyar csoport, akikkel a Kárpát-medencei honfoglalástól egészen a mongol hódításig, még ha nem is folyamatosan, de fennmaradtak a kapcsolatok. A következőkben ezeket a kapcsolatokat foglalom össze a tárgyi és írott emlékek alapján, három területre összpontosítva a figyelmet: 1. volgai bulgár eredetű dirhemek a Kárpát-medencében; 2. írott források a Kárpát-medence és Volgai Bulgária közötti útvonalakról és utazásokról; 3. Volgai Bulgáriából Magyarországra érkezett személyek írott forrásokban.

Kulcsszavak: Volgai Bulgária, volgai bulgár pénzverés, dirhemleletek, kereskedelmi utak Kelet-Európában, Haszdáj ibn Saprut, al-Balhi, Abu Hámid al-Garnáti, Jákút ar-Rúmi, Anonymus, Julianus, muszlimok a Magyar Királyságban

The paper provides a summary of the contacts between Volga Bulgaria and Hungary based on numismatics, written sources and archaeology focusing on three specified topics: 1) the occurance of dirhams from Volga Bulgaria in the Carpathian Basin, 2) written sources about routes and journeys between the Carpathian Basin and Volga Bulgaria, 3) mentions of persons arriving from Volga Bulgaria in the territory of Hungary. The dirham finds from Volga Bulgaria and the written sources corroborate, showing that the contacts between the Carpathian Basin and Volga Bulgaria formed shortly after the Hungarian Conquest. The influx of dirhams can only be traced to the first third of the tenth century (up to the late 940s in neighbouring Dniester region), however as nothing indicates that every coin came fresh from the mint, one may to add a couple of years to the end of this period. Written sources prove the persistence of contacts between the two areas in the second half of the tenth century and later. For the Hungarians in the Carpathian Basin, maintaining the connection meant staying in touch with Volga Magyars. The main actors in this were Volga Bulgarian and other Muslims, several of whom settled in Hungary (while we know of no Volga Magyars arriving here to settle). Save for Friar Julian (and the members of expedition of a few years before him), we know the name of no Hungarians who travelled to the Magyars living in Volga Bulgaria.

Magna Hungaria from the perspective of mendicant envoys

Uhrin Dorottya / Dorottya Uhrin 

Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_04

Magna Hungariaról az első híradásokat koldulórendi szerzeteseknek köszönhetjük. A 13. században létrejövő ferences és domonkos szerzetesrendek egyik fő célja a térítés volt. A domonkos rend korai megtelepülése a Magyar Királyságban valószínűleg épp annak köszönhetű, hogy az országból keleti irányú térítések indíthatók. Magyaroroszági történeti feljegyzések nyomán domonkos szerzetesek értesültek a keleten maradt magyarságról, így a 13. század elején több misszió is indult a felkutatásukra. Egy bizonyos Ottó hozott hírt a keleti magyarokról, majd Julianus találta meg őket hosszas keresés után a Volga mentén. Julianus csak rövid időt töltött a pogány magyarok között, mivel értesült a mongol hódításról, így hazatért értesíteni a királyt és a pápát. Második útján már nem jutott el a keleti magyarokhoz a tatárjárás miatt. Feltehetően ő látta el információkkal a későbbi ferences rendi követeket is, akik a mongol udvarokba mentek információszerzés és térítés céljából. A ferences beszámolók csak említik Magna Hungariat (Plano Carpini, Benedictus Polonus, C. de Bridia, Rubruk), amit azonosítanak a baskírok földjével, vagy magukat a régi (keleti) magyarokat (és nyelvüket) a baskírokkal. A magyar és a baskír nyelv azonosításának nincsen történelmi alapja, ebben minden bizonnyal a kor azon felfogása tükröződött, hogy egy terület aktuális lakóit azonosították a korábbiakkal. A 14. századig megjelenik még Magna Hungaria különböző leírásokban, de leginkább közhelyként, nem valós, reális térítési célként.

Kulcsszavak: Julianus, Magna Hungaria, Plano Carpini, Rubruk, térítés, koldulórend

The first information about Magna Hungaria came from mendicant monks. The Franciscan and Dominican orders, founded in the 13th century, main goal was converting people. Probably, the early settlement of the Dominicans in Hungary can be explained by the fact, that Hungary could be a basis of Eastern mission. The Dominican monks found in historical notes, that there were Hungarians, who did not come to Pannonia, but stayed in East, thus they started missions to find those people and convert them. A certain Otto brought news about the Pagan Hungarians, then frater Julianus found them near to the River Volga. Julianus could not stay long there, because he had learned about the Mongol invasion, thus he had to go back to Hungary to inform the Hungarian King and the Pope about the Mongols. His second journey did not reach the Eastern Hungarians, because of the invasion. Most probably, he was the one, who provided the information how to travel to East to the later Franciscan envoys to the Mongol courts. These Franciscan envoys (Plano Carpini, Benedictus Polonus, C. de Bridia, Rubruck) only briefly mentioned Magna Hungaria in their accounts. They identified Bashkiria and Magna Hungaria, and the Bashkir and Hungarian languages. There is no historical basis for the identification of the two languages, most probably the medieval perception – that is the actual habitant of a territory were identified with a previous one – reflected in it. Magna Hungaria appeared in later historical documents until the 14th century, however as a commonplace, it was not a real goal to convert the people who lived there.

Место башкирского языка среди тюркских языков, возможные контакты башкирского языка с волжско-булгарским языком

Agyagási Klára / Klára Agyagási

Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_05

A szerző áttekinti a baskír név szemiotikai funkcióját a korai arab, ill. az Arany Horda után keletkezett történeti forrásokban, és megerősíti azt a korábbi vélekedést, hogy a baskír elnevezés denotátumai nem esnek egybe a tatárjárás előtti és utáni korokban. A mai baskír nyelv helyét a nemzetközi turkológiai szakirodalomra hivatkozva a török nyelvcsalád kipcsak ágának északi csoportjában jelöli ki, miközben elutasítja a baskír etnikum és nyelv párhuzamos lineáris leszármazását a családfa-modell alapján. A kipcsak törzs(ek) szövetségi rendszereit elemezve arra a következtetésre jut, hogy a délorosz sztyeppét a tatárjárás előtt uraló kipcsak konföderáció tagjai a 9. és 11. század között Ázsia eltérő földrajzi helyszíneiről érkeztek Kelet-Európába. A délorosz sztyeppén bekövetkezett a kései ótörök nyelvváltozatoknak a domináns kipcsak kód szerinti konvergens fejlődése, melynek eredményeképp létrejött egy több nyelvváltozatból álló középkipcsak nyelv. A cikk bemutatja a középkipcsak nyelv írott forrásait. Kiemelten foglalkozik a Codex Cumanicus náhány meghatározó nyelvi sajátosságával, minthogy ez a forrás közvetlenül a tatárjárás után keletkezett a Krimben, és a baskírok elődeinek Volga-vidékre való felvándorlása előtti korai középkipcsak nyelvállapotot rögzíti. A szerző célja olyan izoglosszák bemutatása volt a Codexben, melyek egyes középkipcsak nyelvváltozatok létét és azok baskírban való megőrződését, tehát a korai kipcsak sajátosságok kontinuitását szemléltetik. A Codex írásmódjának vizsgálata elvezette a szerzőt annak megállapításához, hogy a korai középkipcsak nyelvváltozatok valamelyikében fonetikai szinten létezett a nem első szótagi magánhangzóredukció. A Volga–Urál térségében kialakuló baskír nyelv a tatárjárást közvetlenül követő időszakban kapcsolatba kerülhetett a volgai bulgár keleti, Kámán túli nyelvjárásával. E volgai bulgár nyelvváltozat azonban szükségszerűen rövid időn belül szubsztrátumnyelvvé vált, és hatása mindössze a redukált magánhangzó-minőség fonematizálódását eredményezhette a korai középbaskírban. Nem szolgálhatott mintaként a teljes korai középbaskír magánhangzó-fonémarendszer zártabbá válási és redukálódási folyamatának kódmásolásához.

Kulcsszavak: a bašgird elnevezés denotátumai a korai muszlim forrásokban, kipcsak törzsszövetségek, a korai középkipcsak nyelv nyelvi forrásai, korai kipcsak területi nyelvváltozatok, Codex Cumanicus, volgai bulgár hangtani kritériumok, volgai bulgár–baskír nyelvi kapcsolatok

Автор рассматривает семиотические функции вариантов названия башкир в ранних арабских и постзолотоордынских исторических источниках. На основании источников ей подтверждается, что денотаты вариантов названия «башкир» не совпадают до и после монгольского нашествия. Место современного башкирского языка – соответственно международной тюркологической литературе – она определяет в северной группе кыпчакской ветви тюркской языковой фамилии, отказываясь, одновременно от параллельной, линеарной генеалогии башкирского этноса и языка по модели языкового дерева. Анализируя системы кыпчакских племенных союзов она приходит к выводу, что члены кыпчакской конфедерации, господствующей над южнорусской степью до татарского нашествия пришли в восточную Европу между 9 и 11 веками из различных географических пространств Азии. На территории южнорусской степи произошло конвергентное развитие (унификация) поздне-древнетюркских языковых вариантов по доминантному кыпчакскому коду, в результате чего возник ранне-средне-кыпчакский язык, представленный локальными вариантами. В статье представляются письменные языковые источники среднекыпчакского языка. В фокусе стоят некоторые особенности памятника Кодекс Куманикус, потому что этот источник был составлен в Крыму, непосредственно после татарского нашествия, и отражает языковое состояние ранне-средне-кыпчакского языка, характерное до перехода кыпчакских племен в волжско-уральский регион. Целью автора являлось выявление в Кодексе изоглосс, подтвеждающих наличие средне-кыпчакских языковых вариантов и их сохранение в башкирском языке, то есть которые могут демонстрировать кыпчакский континуитет. Изучение графики памятника привело к установлению существования редуцированного фонетического качества в непервом слогу в одном из средне-кыпчакского вариантов. Средне-башкирский язык, находящийся в процессе формирования в волжско-уральском ареале мог иметь возможность вступить в контакт с восточным, закамским диалектом волжско-булгарского языка. Но этот диалект, неизбежно, быстро должен был превратиться в субстратный язык. Его влияние на средне-бвшкирский язык можно определить только в содействии превращения фонетического характера редуцированного качества среднебашкирских узких гланых в фонологический. На основании результатов исследования пермско-волжско-булгарских языковых контактов можно исключить возможность копирования сужения волжско-булгарской гласной системы средне-башкирским.

The first detailed record of Bashkir beliefs ‒ Ibn Fadlān 922

Dallos Edina / Edina Dallos 

Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében / Tracing Magna Hungaria – Bashkirs and Hungarians. The role of Bashkiria and the Bashkir people in the early history of the Hungarians

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 10 (2024)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2024.10_06

Ibn Fadlán, az Abbászida kalifa volgai bolgárokhoz küldött delegációjának tagjaként úti beszámolót készített, melyben több török nyelvű népről találhatunk feljegyzéseket. Ezek egy része saját megfigyeléseket, más része hallomásból szerzett információkat rögzít. A cikkben a baskírokra vonatkozó feljegyzést igyekszem több szempontból megvizsgálni – részint a fadláni szöveg más népekre vonatkozó értesüléseinek kontextusában, részint a korabeli kipcsak törökökre vonatkozó hiedelemleírásokkal összevetve, részint a későbbi baskír folklórra vonatkozó ismereteink tükrében.

Kulcsszavak: baskír folklór, Ibn Fadlán, kipcsak török hiedelmek, korai vallási formák

In the 10th century, Ibn Fadlan travelled through Bashkir territory as part of a delegation. In his account of his journey he gives several details relating to the beliefs of the time. The article examines these details and concludes that, apart from a few minor misunderstandings, Fadlan’s work is probably a credible picture of contemporary Bashkir beliefs. These beliefs are comparable, and in several respects similar, to descriptions of beliefs of the near contemporaneous Kipchak Turkic-speaking groups.