2020

Alsónémedi – Faluréti-domb

Az Alsónémedi külterületén található ismert, régészeti feltárással még nem kutatott lelőhelyen a közhiteles lelőhely-nyilvántartás adatai alapján a szántás már korábban is sírokat bolygatott, melyek szarmata és honfoglalás kori temetőre utalnak a kisebb, északnyugat-délkeleti irányú dombon. Újabb, friss szántást követően a területről ismét 10. századi sírra (sírokra) utaló fémleleteket szolgáltattak be Ferenczy Múzeumi Centrumnak: ezüstötvözetből öntött aranyozott ruhavereteket, kisebb lemeztöredékeket, illetve emberi csontokat. A kötöttebb talajú kisebb területen, a domb tetején-északkeleti oldalán (őskori gödrök mellett) megmaradt 5 kora-Árpád kori (10–11. századi) sír. Nagy részük melléklet nélküli volt, egy temetkezésben került elő a koponya oldalánál egy S-végű karikaékszer. A felszíni leletek, a feltárt sírok tájolása, jellege, és e karikaékszer segített a sírok datálásában és a temető hitelesítésében. A vázak igen sekélyen, a humuszhatáron feküdtek. A néhány napos feltárásnak köszönhetően megtaláltuk és hitelesítettük a 10–11. századi temetőt, melynek különlegessége, hogy a bugyi-felsőványi lelőhelytől csupán 800-900 m-re található légvonalban.

Bugyi-Felsővány

A Bugyi nagyközség külterületén található lelőhelyet civilek fedezték fel, és jelentették a területileg illetékes múzeumnak 2011-ben. Az ekkor végzett feltárás során sikerült azonosítani, és hitelesíteni egy honfoglalás kori temető néhány sírját – köztük egy tarsolylemezzel, veretes övvel és íjászfelszereléssel ellátott előkelő férfi részleges lovas temetkezését. 2020-ban újabb régészeti kutatás indult a lelőhelyen, melynek célja a még megmenthető korabeli temetkezések feltárása, és az egykori sírmező kiterjedésének vizsgálata volt. A korábbi szelvényekhez, illetve a felszínen talált sírleletek helyzetéhez igazodva, mintegy 800 nm újabb területen történt régészeti feltárás. A nagyszámú, több honfoglalás kori sír pusztulásáról árulkodó leletekre (aranyozott ezüst ruhaveretek, övveretek, karikaékszerek) alapozott gyanú sajnos beigazolódott, a felület régészeti vizsgálata alapján e sírok valóban szinte nyom nélkül elpusztulhattak a szántás, és az erózió következtében. Ennek ellenére kifejezetten eredményesnek tekinthető a kutatás. A vizsgált területen szarmata régészeti jelenségek (árkok, rablott sírhelyek) mellett megtaláltuk az elpusztult temetőre utaló régészeti nyomokat. A homokdomb tetején, humuszolás után egy klasszikus, szép, szinte ép 10. századi sírkerámia (vonaldíszes kis fazék), illetve a közelében egykori ruhaveret által zöldesre elszínezett bordatöredék jelezte egy elpusztult sír megközelítő helyét. Közvetlen közelében pikkelymintás, különleges korabeli aranyozott ezüst övvereteket is találtunk a bolygatott humuszban. A szelvény szélén, a dombtetőhöz közel pedig egy bolygatatlan 10–11. századi sír került elő, mely a temető egykori kiterjedésére vonatkozóan igen fontos információt jelentett. A szokványostól kissé eltérő tájolású (É/ÉNy–D/DK között) temetkezést egy kis, a korszakra jellemző kerek pityke datálta megbízhatóan a honfoglalás korára – a talán ezüstötvözetből készült veret a bal könyökhajlat belső oldalán volt, biztosan eredeti helyzetben.

Jászfelsőszentgyörgy

2020 áprilisában Gulyás András, a Jász Múzeum régésze, és Milák Imre Károly múzeumbarát fémkeresős műszeres lelőhelyfelderítést végzett Jászfényszaru-Zagyván túl (KÖH: 36104) lelőhelyen, amikor egy ezüst dirhemet találtak, melynek érdekessége, hogy 851-es keltezésű és ilyen típus eddig nem fordult elő a honfoglalás kori hagyatékban. Az érme találata után a Jász Múzeum a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen tervásatást végzett a lelőhelyen 2020 őszén. A lelőhelyen 5 db eltérő méretű szelvényt nyitottunk, további honfoglalás kori lelet azonban nem került elő.

Kiszombor C

Kiszombor település a Maros-folyó völgyében fekszik és már a 20. század elején ismertté vált a magyar régésztben számos gepida, avar és honfoglaló temetője kapcsán, amelyeket leginkább Móra Ferenc kutatott. A Kiszombor C néven nyilvántartott lelőhely a településtől 1200 m-re DNy-ra található a Nagyhalom nevű határrészben. A lelőhely egy természetes ma­gaslat, illetve az ennek tetejére emelt őskori kurgán (Nagyhalom) oldalában, illetve mint idén kiderült, annak felszínén található. Móra Ferenc két évben összesen 33 temetkezést tárt fel a Nagyhalom körül 1928 és 1930 augusztusában. 2003. április 25. és május 30. között az MTA Régészeti Intézet és a szegedi MFM végzett hitelesítő feltárást a lelőhelyen, ahol több korszakból további 46 objektum került elő. A lelőhelyről a 2010-es években több alkalommal is szórványos honfoglalás kori fémleletek váltak ismertté, amelyek indokolták a lelőhely további kutatását. Főleg a keleties jellegű korai honfoglalás kori veretek keltették fel az érdeklődésünket. Így a szegedi Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, Varga Sándor szegedi régész koordinálása mellett 2020. október 5–10. között újabb ásatást és eredményes feltárást végeztünk. A munka nyomán, az újabb szórványleletek mellett, egy gazdag 10. századi női temetkezésnek örülhettünk különösen, illetve a Móra Ferenc-féle korábbi ásatások alaprajzát és adatait tovább tudtuk pontosítani.

Törtel

A Törtel külterületén található ismert lelőhelyen felszíni bolygatásról (mélyszántás) történt bejelentés. A bolygatott temetkezés gondos, fémkereső műszerrel is kiegészített kutatásának köszönhetően szép számban megtalált fémleletek gazdag női sírra utalnak. Az ékszerek, ruhadíszek mellett különleges tárgyak, fa nyereg bronz lyukvédő veretei is előkerültek – kerek, és ritka, ám igen jellegzetes, „S” vagy „§” alakú példányok is. Elmondhatjuk tehát, hogy a törteli kutatásnak köszönhetően újabb fontos (és hitelesített) adatokkal gazdagodott a régió honfoglalás kori településtörténete.