Az „állam” szó gyakran használatos mind jelenkori értelemben, mind történelmi távlatokra, amikor egy meghatározott terület lakossága feletti tartós, intézményes és független főhatalom fogalmát akarjuk megjeleníteni. Kevéssé ismert, hogy e szavunk viszonylag új keletű, a latin „status” fordítása. E szó, mint jelölő, sokkal későbbi keletkezésű, mint az általa jelölt politikai képződmény. Először Barczafalvi Szabó Dávidnál tűnt fel 1786-ban álladalom formában; Fogarasi János 1836-ban használta elsőként a rövidebb állam változatot, amely aztán ekként rögzült a magyar nyelvhasználatban. Az állam szó igen hamar, a XIX. század második felére terjedt el történeti irodalmunkban, méghozzá a Szent István előtti időszak magyar politikai berendezkedésére – jelesül a X. századi közállapotokra – is alkalmazva (Szalay László, Szabó Károly).
Fogalom-meghatározások tudományágak szerint
A jogtudomány, a szociológia, a szociális antropológia, és a történettudomány egyaránt képes a maga történetiségében szemlélte az állam fogalmát. Georg Jellinek jogtudós szerint az állam az emberi akaratszerveződésen alapuló legfontosabb társadalmi jelenség. Jóllehet változó, dinamikus természetű, de három alapvető komponense: a főhatalom, a terület és a lakosság minden időben megvan. Walter Garrison Runciman a történeti szociológia művelőjeként kifejezetten az állam kialakulásának általános jellemzőit vizsgálta. Az államtalan formából négy feltétel együttes teljesülésekor lehet az államiság állapotába emelkedni: különüljenek el a kormányzati feladatkörök; történjék meg az érvényesíthető hatalom központosítása; állandósuljon – vagy viszonylag legyen tartós – a kialakult szerkezet; az uralmat gyakorlók és a kormányzottak közötti kapcsolat ne (valós vagy annak vélt) vérségi alapokon nyugodjék. A szociális antropológia részéről Henri Claessen és Peter Skalník a korai állam független társadalmi-politikai szervezet meghatározott területtel és kormányzati központtal. Gazdaságát a földművelés, némelykor a pásztorkodás vagy vegyes gazdaság) jellemzi, a kereskedelem és a piaci szisztéma egészíti ki, és a foglalkozás szerinti elkülönülés megléte. Samuel Edward Finer egyetemes kormányzattörténeti műve számol az állam történetiségével. Az állam-lét öt fontos részét különíti el. 1. Meghatározott terület lakossága, amelyik elismeri a kormányzati szerv mindenek felett álló főségét. 2. E szervezet személyi összetevői specializáltak: a civil szféra végrehajtja a döntéseket, a katonai szervezet a végrehajtás erőfedezetét biztosítja, ahol kell, valamint megvédi a közösséget más, hasonlóan intézményesített közösségektől. 3. Az államot más állam is cselekvésében függetlenként ismerje el, és akként jellemezze, területileg meghatározott lakossága hatáskörén belül (szuverenitás). 4. Valamilyen szintű öntudatos közösségi érzés a lakosságon belül, akár közös nemzetiség. 5. Az adott közösség tagjai részt vesznek az adó és a haszon megosztásából (közteherviselés).
A kora-középkori államiság
A kora-középkori államisággal a korszak kutatói is számolnak, fogalmát tudatosan használják. A régebbi nemzedékek definíciói a közösségi akarat kifejeződését hangsúlyozzák. „Az állam mindig hatalmi célokra jön létre s ezért fogalma sohasem nélkülözi a nyers erő, a katonai hatalom elemeit. Első megjelenésében minden állam katonai jellegű alakulat, mihez képest első szükségletei is hadi szükségletek.” (Hóman Bálint) „Az állam a történelemre alkalmazva a népek minden rendje, hogy elérjék politikai céljaikat.” (Heinrich Mitteis). Újabban Chris Wickham a saját öt pontba szedett rendszerét Henri Claessen és Walter Garrison Runciman alapján dolgozta ki. 1. Törvényes érvényesíthető tekintély központosítása (jog és hadsereg). 2. Kormányzati szerepek szakosodása hivatalos hierarchiával, amely túléli a hivatal viselőjét. 3. Közhatalom kiérlelt fogalma: olyan rendszer, amely ideológiailag elkülönül az uralom alatt álló lakosságtól, de magától az uralkodó személyétől is. 4. Független és szilárd erőforrások az uralkodó számára. 5. Osztályalapú rendszer a jövedelmi többlet kinyerésére és rétegezésére. Ezek az alapvető elemek ott vannak a római kor és a kora-középkori Kelet-Mediterráneum erős államközösségeiben és a római-germán Nyugat gyengébb politikai képződményeiben. Walter Pohl értelmezésében a nyugat-európai állam a kora-középkori királyságokból indult fejlődésnek, ami a bürokráciával, az erőszak monopóliumával, a szuverenitással, az állampolgársággal, a hatalmi ágak megosztásával kiegészülve alkotta meg a modern állam összetevőit. Pohl ugyanakkor a korai középkorból államként ismeri el a nem-római típusú politikai szerveződések közül a hun, az avar és a X. századi magyar steppe-birodalmat. Przemysław Urbańczyk azon a nézeten van, hogy a korai államiság struktúrái két összetevő meglétére koncentrálnak. Az egyik a katonai, beleértve az erős fizikai kényszert, a másik a politikai akarat. Ez a meghatározott terület feletti központosított hegemónia iránti igényben fejeződik ki, mert a hatalmi decentralizációt illetve az esélyes trónvárományosok versengését a hierarchia és a politikai lojalitás ellenőrzése révén lehetett felülírni, már a korai időktől fogva.
Bibliográfia
Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I. Pest, 1862.; Szalay László: Magyarország története I. Lipcse, 1852.; Szabó Károly: Bíborbanszületett Konstántín császár munkái magyar történeti szempontból ismertetve. Magyar Akadémiai Értesítő 1 (1860). 61–167.; Hóman Bálint: Az első állami egyenes adó. Adalék az európai adótörténethez. Történeti Szemle 1 (1912). 161–184.; Mitteis, Heinrich: Der Staat des hohen Mittelalters. Grundlinien einer vergleichenden Verfassungsgeschichte des Lehnzeitalters. Weimar, 19555.; Claessen,Henri J. M. – Skalnik, Peter: The Early State. Claessen, Henri J. M. – Skalnik, Peter eds.: The Early State. The Hague, 1978. 637–650.; Runciman, Walter Garrison: Origins of States. The Case of Archaic Greeks. Comparative Studies in Society and History. 24 (1982). 351–377.; Jellinek, Georg: Általános államtan. Budapest, 1994.; Finer, Samuel Edward: The History of Government From The Earliest Times I–III. Oxford, 1997.; Paczolay Péter: Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése. Budapest, 1998.; Pohl, Walter: A non-Roman empire in Central Europe. Goetz, Hans-Werner – Jarnut, Jörg – Pohl, Walter eds.: Regna and Gentes.The Relationship between Late Antique and Early Medieval Peoples and Kingdoms in the Transformation of the Roman World. Leiden–Boston, 2003. 571–595. (The Transformation of the Roman World Volume 13.); Wickham, Chris: Framing the Early Middle Ages. Europe and the Mediterranean 400–800. Oxford, 2005.; Airlie, Stuart – Pohl, Walter – Reimitz, Helmut hrsg.: Staat im frühen Mittelalter. Wien, 2006.; Urbańczyk, Przemysław: Herrschaft und Politik im Frühen Mittelalter. Ein historisch-anthropologischer Essay über gesselschaftlichen Wandel und Integration in Mitteleuropa. Frankfurt am Main, 2007.; Szabados György: Magyar államalapítások a IX–XI. században. Előtanulmány a korai magyar állam történelmének fordulópontjairól. Szeged, 2011.
Szabados György
MTA–HIM–SZTE–MOL
Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
