10 éves a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport
Tíz éve alakult meg a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport (MŐK). Ebből az alkalomból a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban 2022. szeptember 2-án megtartott ünnepi rendezvényen bemutatták a MŐK legújabb kiadványait, illetve a Digitális Legendárium által és a MŐK munkatársainak szakértői segítségével készült Lovakon, nyergekben. A honfoglaló magyarok hadművészete című tudományos ismeretterjesztő filmet.
A rendezvényen Türk Attila, a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetője köszöntötte a résztvevőket és kitért arra is, hogy – a magyar diplomácia segítségének köszönhetően – a háború ellenére Moldávia, Ukrajna és Oroszország tekintetében továbbra is folynak a magyar őstörténet vonatkozásában régészeti kutatások.
A MŐK új korszakot nyitott a magyar őstörténet kutatásában, és az elmúlt tíz év alatt a Bölcsészettudományi Kutatóközpont egyik sikerágazatává vált. Ahogy Molnár Antal, a BTK tudományos főigazgató-helyettese, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója is kiemelte ünnepi köszöntőjében, a részben a BTK munkatársaiból, részben külsős szakértőkből álló kutatócsoportban közreműködő szakemberek – akiknek létszáma mára megközelíti a negyven főt – nagyon változatos témákat vizsgálnak. A magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci–magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel is foglalkoznak a kutatók. Munkájuk eredménye többek között az is, hogy a BTK Archeogenomikai Intézete a legnagyobb és legkiemelkedőbb minőségű kora középkori eurázsiai archaikus mintakészlettel rendelkezik. Kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerével a MŐK számos projekt finanszírozásába kapcsolódott be, elsősorban külföldön, ahol főleg régészeti szempontból Kisinyovtól a Kaukázuson át a szibériai Tyumenyig élő és napjainkban is működő tudományos kapcsolatokkal bír. A MŐK honlapjának tartalma 2022-től teljes egészében elérhető angol és orosz nyelven is, kiadványaikat visszamenőlegesen is DOI számozással látták el.
Molnár Antal szerint a kutatócsoport eredményei közül a számos megjelent könyv a legfontosabb. A MŐK kiadványai közül a Sudár Balázs szerkesztésével a Helikon Kiadónál megjelent hatkötetes Magyar Őstörténet könyvsorozatot már négy hazai egyetemen használják tankönyvként. A MŐK két saját könyvsorozatot ad ki, melyek közül az egyik a főleg régészeti profilú MŐK Kiadványok sorozat, amelynek eddig megjelent, főleg régészeti profilú tizenhárom kötete a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel együttműködésben látott napvilágot, míg a történeti értékelések és források a MŐK Források és tanulmányok sorozatban jelennek meg, eddig összesen nyolc kiadvány. Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István közreműködésével elkészült a székely írás korpusza: Corpus Monumentorum Alphabeto Siculico Exaratorum (CMASE). A szerzők ezzel egy olyan korpuszt tettek le a tudományosság asztalára, amely első számú forrása lesz a székely írás kutatásának a jövőben. A BTK Moravcsik Gyula Intézettel közösen elindult a Corpus Fontium Antiquitatis Hungaricae sorozat is, amelynek célja az írott források modern kritikai kiadása, mely a teljes forrásra és nem pusztán a magyarokra vonatkozó részekre, szemelvényekre terjed ki.
Türk Attila vezetésével a MŐK értékes tudománynépszerűsítő tevékenységet is végez, amelyek köszönhetően a magyar társadalom hiteles és a tudományosság mai állásának megfelelő képet kap a legfrissebb kutatási eredményekről – emelte ki beszéde végén Molnár Antal. Magyar, orosz és angol nyelvű honlapján számos letölthető kiadványt, ötven előadás videóját, továbbá öt magyar és orosz nyelvű filmet is megtekinthet az érdeklődő közönség. A magyar őstörténet egy olyan terület, amely a bölcsészeti tudományosságban a legnagyobb társadalmi érdeklődésre tarthat számot, hiszen a honnan jövünk kérdésre igyekszik megadni a legpontosabb válaszokat.
A Magyar Őstörténeti Kutatócsoport legújabb kiadványai közül elsőként a rendezvényen M. Lezsák Gabriella: Régészeti iskola a kincses városban (1940–1944). László Gyula kolozsvári évei című könyvét ismertette Szulovszky János, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
László Gyula több mint a 20. század egyik legkimagaslóbb magyar régésze, az archeológus szakma egy részének és a történelmünk iránt érdeklődők széles körének egyfajta ikonja. Hagyatékának megőrzésében, feldolgozásában elévülhetetlen érdemei vannak a Bölcsészettudományi Kutatóközpontnak. 2015 és 2020 között László Gyula örökösével együttműködve főigazgatóként Fodor Pál, illetve tudományos titkárkéntSzentpéteri József gondoskodott arról, hogy a hagyaték részét képező dokumentumok egy helyütt maradjanak, ugyanakkor a modern információs technológia segítségével minél szélesebb körben elérhetők legyenek a László Gyula Digitális Archívum révén. A munkában a kezdetektől jelentős szerepet vállalt M. Lezsák Gabriella, aki a családi hagyatékban őrzött anyagokat is felhasznált a László Gyula 1940–1949 közötti kolozsvári egyetemi éveiről és régészeti tevékenységéről, valamint a kolozsvári régészeti iskola és egy másik kiváló néprajzos régész, Roska Márton nevével fémjelzett időszak történetéről 2019-ben sikeresen megvédett disszertációjában. Ennek kötetbe foglalt változata látott napvilágot a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport kiadványainak sorában. Kolozsvár László Gyula tudományos munkásságának egyik legfontosabb állomása lett, hiszen itt fogalmazta meg azokat a tudományos tételeit – köztük például a kettős honfoglalás tézisét – amelyek a tudományos közgondolkodásunkra a mai napig hatással vannak. Ismeretes, hogy László Gyula miután kifejtette elgondolását, rendszerint azzal zárta a szavait, hogy más megoldás is elképzelhető. Az M. Lezsák Gabriella által bőségesen adatolt összefoglalás után az olvasóban egyáltalán nem merül fel az, hogy a felhasznált tényanyag alapján másképp is meg lehetett volna írni László Gyula kolozsvári éveinek történetét.
Sudár Balázs, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a MŐK tagja, 2014−2019 között vezetője két kötetet is bemutatott. Elsőként a Dentumoger II: Tanulmányok a korai magyar történelemről című kiadványt, amely a MŐK Források és tanulmányok című, elsősorban írott forrásokkal foglalkozó része. A kötet elsősorban nem konkrétan a magyar őstörténetről szól, hanem olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek segítik azt értelmezni.
A könyv kilenc tanulmánya közül az első két munka vallástörténeti kérdésekkel foglalkozik. Dallos Edina nagy szigorúsággal elemzi az orhoni türk feliratok világképét, és a korábbi kutatóknál lényegesen óvatosabb következtetések megfogalmazására jut. Latosinszky Csaba izgalmas tanulmánya a horvátok kereszténnyé válásának történetét tárja fel, ami egyfelől a szomszédság és a közös történelem miatt, másfelől a keresztény térítés modelljeként érdekes a számunkra, bemutatva egyúttal azt is, hogy a „régi” városlakók és az új jövevények viszonya korántsem problémamentes ezen a téren sem. Kápolnás Olivér a történelmi események szimbolikus értelmezését vizsgálja a mandzsu-mongol kapcsolatokon keresztül, Halmágyi Miklós pedig a magyar krónikás hagyományokban felbukkanó bibliai elemeket, személyeket veszi sorra: bármilyen meglepő, a magyar őstörténet bibliai értelmezése nem feltétlenül a Biblián alapul.
A következő tanulmányok történelmi eseményeket elemeznek. Balogh László kísérletet tesz egy, az Avar Birodalom szétesése során láthatóvá váló nép, a Kárpát-medence nyugati felében élő wandalok kilétének meghatározására. Az előadó ezután a B. Szabó Jánossal együtt megírt tanulmányára tért ki, amely a muszlim forrásokban felbukkanó madzsgarokat vizsgálja: vajon valóban a Kárpát-medencei magyarság őseiről szólnak ezek a leírások. Sudár Balázs kiemelte, hogy az elemzés nyomán nagyon érdekes tudományos vita alakult ki. Tősér Márton két izgalmas tanulmánya a szállásterületet kereső szeldzsukok világába vezet minket, és azt a kérdést járja körül, hogy mi van akkor, amikor egy nomád nép megjelenik egy már létező országban. Az egyik a sikertelen grúziai honfoglalási kísérletet, a másik pedig a sikeres anatóliai térfoglalást, illetve annak nyitányát, a manzikerti csatát mutatja be. A kötetet egy különleges tanulmány zárja: a soltszentimrei honfoglalás kori nyereg legújabb rekonstrukciójának bemutatása Flesch Márton és Wilhelm Ákos Sándor tollából. Ez a téma Sudár Balázs szerint azért is fontos, mert a hagyományőrzés, a kézműves tudás és a tudomány, a régészet „összeházasítása”, a különböző tudások összehozásából pedig kiváló eredmények születhetnek.
A következő bemutatott kötet címe A császár és Árpád népe – A korai magyar történelem legfontosabb 10. századi bizánci forrásáról, amely Bollók Ádám és B. Szabó János munkája. Alapja a 9. és 10. századi magyar történet fő kortárs írott forrása a De administrando imperio néven ismert bizánci összeállítás. Sudár Balázs rámutatott, hogy a magyar őstörténet egyik legnagyobb problémája az, hogy maroknyi forrás áll rendelkezésünkre, és ezeket már mindenki untig ismeri és a számos értelmezésüknek is rengeteg értelmezése született, amelyek már sok esetben teljesen elszakadtak a forrásoktól. Ez a kötet visszakanyarodik az eredeti szöveghez, és az abban megőrzött adatokat a forrás keletkezésének egykori, 10. századi környezetébe ágyazva kísérli meg értelmezni, figyelmet fordítva a szöveg összeállítóit vezető szempontokra és az általuk követett munkamódszerre is. A kiadvány a konstantinápolyi udvarban lejegyzett történések magyarokkal kapcsolatos adatait vizsgálja történeti megközelítésből, a nemzetközi kutatásban az elmúlt évtizedekben elért újabb eredményekre építve. Sudár Balázs szerint a kötet tanulsága az, hogy ha értő kezekbe kerül egy sokat elemzett forrás, akkor még nagyon komoly meglepetéseket is tartogathat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyan kevés írott forrásunk van a honfoglalás koráról, vagy az azt megelőző időszakról, de azok vizsgálata és értelmezése nem egy lezárult folyamat, hanem nagyon is komoly feladatai vannak még a történészeknek.
Az utolsó, Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. című kétkötetesre tervezett kiadvány első részét Türk Attila mutatta be.
A kiadvány a MŐK 2019 novemberében megrendezett konferenciájának előadásait tartalmazza. A kötet első blokkja a népvándorláskor és a magyar őstörténet nemzetközi kutatásának legújabb eredményeit ismerteti. Olyan tanulmányok jelennek meg itt, amelyek a magyar szakemberek kutatásai számára is releváns információkat tartalmaznak. Majd a népvándorlás kor régészeti, illetve a korai magyar történelem kutatásának legújabb eredményeiről olvashatunk.
A kötet – immár DOI számokkal ellátott – tanulmányai a MŐK honlapjáról letölthetők.
A Lovakon, nyergekben. A honfoglaló magyarok hadművészete című tudományos ismeretterjesztő film a Digitális Legendárium által és a MŐK munkatársinak szakértői segítségével készült et. A filmet Türk Attila és Hajnal Ödön mutatta be.
A honfoglalás kori régészet és a tudományos alapokon nyugvó hagyományőrzés eredményein alapuló filmben nem interjúkat láthatunk, hanem egy időutazásra hívja a nézőt, amely során közelről megfigyelheti, hogyan éltek és indultak hadba a honfoglalás kori közösségek.
https://arpad.abtk.hu/hu/cikkek/hirek#sigProIde6c23b8c7f
