2019 - Andrejevszkaja scsel - feltárás

Az I. magyar-orosz régészeti feltárás az Anapa (Oroszország, Krasznodari határterület) melletti Andrejevszkaja scsel kora középkori lelőhelyen 2019. október 1–20 között a Magyarságkutató Intézet (MKI) finanszírozásával, M. Lezsák Gabriella régész (ELKH, Magyar Őstörténeti Témacsoport) szervezésében valósult meg. Az ásatás Andrej Novicsihin régész (anapai Régészeti Múzeum) és M. Lezsák Gabriella vezetésével, Gáll Erwin (RTA, Vasile Pȃrvan Régészeti Intézet, Bukarest), Ruszlan Szhatum (Krasznodari Állami Történeti és Régészeti Múzeum), Andrej Baranjuk («АрхГеоЮг»), Roman Prokofjev («АрхГеоЮг») és Konstantin Krutogolovenko («АрхГеоЮг») régészek részvételével zajlott.

Az Észak–Nyugat Kaukázusban lévő lelőhelyet 1987-ben, gázvezeték-fektetési munkálatok során találták meg. A topográfiai megfigyelések szerint a lelőhely két részből áll: egy korai, 9–12. századi részből, amely kurgán nélküli és a domb felső részén fekszik, illetve egy későbbi, kurgános temetőből, ami a 13–14. századból származik, és már a síkságon található. A leletmentést az anapai Régészeti Múzeum munkatársai végezték el, több tárgyat azonban a gázvezeték nyomvonalából a helyi lakosok gyűjtöttek be, amelynek egy részét Sz. G. Bandurko anapai helytörténész közreműködésével később beszolgáltatták az anapai Régészeti Múzeumba. 1991–92-ben a Régészeti Múzeum munkatársai párhuzamosan a gázvezeték-fektetési munkálatokkal, A. M. Novicsihin vezetésével feltárást végeztek a lelőhely dombon lévő, kurgán nélküli temetőrészében. A feltárás során több olyan sírt találtak, amelyeket a leletanyag (pl. tarsolyfüggesztő, kék gyöngy) és a temetkezési szokások (aknasírok, nyugat-keleti tájolás) alapján magyar etnikumhoz kötöttek. 2015-ben Bandurko további tárgyakat adott át a múzeumnak, a leletek - elmondása szerint - szintén a dombon lévő, kurgán nélküli temetőrészből származtak. A tárgyak többsége (pl. palmetta-mintás aranyozott ezüst lemezes hajfonatkorong, tarsolylemez töredék, hasított palmetta-díszes övdíszek, szablyatöredék) az 1991–92-ben feltárt temetkezések leleteihez hasonlóan a honfoglalás kori Kárpát-medence emlékanyagával mutat szoros kapcsolatot. Ezeket a szórványleleteket az I. Észak-kaukázusi régészeti kutatóút során, 2016. őszén dokumentálta, majd Andrej Novicsihinnel együtt publikálta az M. Lezsák Gabriella által vezetett magyar kutatócsoport, amely 2016 elején azzal a céllal alakult, hogy az észak-kaukázusi múzeumok kora középkori emlékanyaga között olyan leleteket és lelőhelyeket kutasson fel, amelyek a korai magyarsággal kapcsolatba hozhatók. 2019 június 1-én M. Lezsák Gabriella, Gáll Erwin, Andrej Novicsihin, Ruszlán Szhatum és Konstantin Krutogolovenko terepbejárása során a lelőhely kurgán nélküli temetőrészéből egy szablyaellenző került elő. A szablyaellenző párhuzama a honfoglaláskori Kárpát-medencéből is ismert (pl. Kolozsvár-Zápolya utca, 6. sír).

2019 őszén, az I. magyar-orosz régészeti feltárás során az 1991–92-es ásatási területtől északi és keleti irányban húzott szelvényekkel közel 150 négyzetméternyi terület került feltárásra. Az ásatás során számos antik és középkori szórványlelet mellett jól elkülönülő sírcsoportokat alkotva in situ három hamvasztásos és három csontvázas temetkezés került elő. A hamvasztásos sírokban urnaként vörös színű, besimított hálómintával díszített gömbtestű, kétfülű fazekat és egy szintén vörös színű, besimított hálómintával díszített tojásformájú füles korsót használtak. A kétfülű fazékban a hamvak mellett egy vaskés és egy vascsat is feküdt. Hasonló típusú és díszítésű edények a Kárpát-medencei 9–10. századi temetőkben is megtalálhatók. A csontvázas temetkezések közül kettőben (10, 11. sír) nyugat– keleti tájolásban fegyverekkel (szablya, nyílcsúcsok) és használati tárgyakkal (edény, vaskés, vasár, bronzgyűrű), illetve viseleti elemekkel (bronz gombok) eltemetett férfiak nyugodtak, míg a harmadik csontvázas sírban (9. sír) dél–észak tájolásban az előzetes meghatározás szerint egy 2 éves korában elhunyt kislányt temettek. Sírjából edény, gyöngyök, bronzgombok kerültek elő. Mindhárom temetkezés keleti irányban ahhoz a sírcsoporthoz kapcsolódott, amelyet 1991–92-ben Andrej Novicsihin vezetésével az anapai Régészeti Múzeum munkatársai tártak fel. A két ásatási projekt során talált csontvázas sírok a temetkezési szokások (aknasír, nyugat–keleti tájolás) és az anyagi kultúra (pl. tarsolyfüggesztő, kék gyöngy, bronz gombok, szablya, nyílcsúcsok) alapján kapcsolatba hozhatók a Dnyeper középső szakasza mellett lokalizált Subbotyici-régészeti horizonttal, amit az Etelközben megtelepedett magyarok emlékanyagának tartanak. A fenti körülmények miatt Andrejevszkaja scsel kurgán nélküli temetőjének teljes feltárása fontos adatokkal szolgálhat a térség 9–10. századi (vagy esetleg még korábbi) történetéhez és további kérdéseket vet fel a 9. századi magyar hatalmi struktúra népességeinek származásáról.

A temető jelentőségét magyar őstörténeti szempontból emeli, hogy tőle légvonalban mintegy 80 kilométerre található az Azovi-tenger (az ókori Meótisz), amelynek szigetektől szabdalt partvidékét a korabeli írott források (Pl. Regino, Árpád-kori krónikák), a magyarság őshazájaként tartanak számon. További fontos adalék, hogy a Ravennai Geográfus szerint a 7-8. században a Fekete- és az Azovi-tenger keleti mellékén, valamint a Kubán-vidéken helyezkedett el „patria Onogoria,”az onogurok hazája, akiket a bizánci források még a 9. században is a jelzett területen említenek. Az onogur elnevezés alatt több kutató a korai magyarokat sejti.

Az I. magyar–orosz régészeti feltárás során talált temetkezések természettudományos (genetikai, stroncium izotop radiokarbon kormeghatározás) vizsgálatát az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontja végzi, a régészeti elemzést az ásatás résztvevői többnyelvű szakpublikációban tervezik közreadni.