6. Orosz-Magyar Uráli Régészeti Expedíció (2018)

2018. július 6-án keltünk útra Oroszországba, a 6. Orosz–Magyar Uráli Régészeti Expedícióra, amelyet magyar részről a PPKE Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszéke és az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportja szervezett.

Idei utunkat ismét Baskíriában kezdtük, mivel ez a régió több szempontból is kiemelkedő szerepet játszott a korai magyar történelem régészeti kutatásában. A magyarok elődei – feltételezéseink szerint – érintették ezt a területet (Kr.u. 6–9. század, kusnarenkovói és karajakupovói régészeti kultúrák), majd elvándorlásukat követően a keleten maradt magyarság (egy része) itt élt tovább (Kr.u. 10–13. század, csijalikszkaja régészeti kultúra), illetve az Aranyhorda időszaka után pedig egy részük a helyi, török nyelvű baskír törzsekbe olvadt be. 2018 tavaszán új, klasszikus kusnarenkovói jellegű temető került elő Baskíria északi részén, Busztanajevo település mellett, az említett kultúra északi határterületén. A mintegy 40–42 kurgánból álló temető a bahmutyinói kultúra egy jól ismert erődített telepe és temetője mellett fekszik, erdős területen, amely elrejtette és megóvta a sírok nagy részét. A kusnarenkovói kultúrának eddig mintegy 200 temetkezése ismert, de ezeknek 80%-a sajnos bolygatott. Tervásatáson legutóbb az 1980-as évek elején sikerült feltárni ilyen leleteket. Így különösen nagy jelentősége volt, hogy ezúttal gazdag mellékletű, érintetlen sírok kerültek elő.

Az ásatást a korszak szakértője, Vlagyimir A. Ivanov ufai régész is meglátogatta, aki 1999-ben önálló monográfiát szentelt a magyar őstörténet régészeti eredményeinek. Átfogó előadásban ismertette velünk a régió legújabb kutatási eredményeit és áttekintettük a jövőben szükséges feladatokat és lehetséges kutatási irányokat. Baskíriai utunk utolsó napján meglátogattuk az Ufa II néven ismert régészeti parkot. Itt található az egyik legnagyobb kora középkori erődített telep az Urál nyugati oldalán. Kiváló rétegtana és importleletei nagyban hozzájárulnak a helyi régészeti kultúrák időrendjének és egykori kapcsolatrendszerének jobb megismeréséhez.

Ezt követően vonatra szálltunk és az Urál hegységen átkelve Nyugat-Szibériába, Tyumeny városába érkeztünk. Itt a Tyumenyi Állami Egyetem régészeinek tervásatásán vettünk részt. A kutatás célja Délnyugat-Szibéria középkori régészeti kultúráinak és azok kronológiájának pontosítása, jobb megismerése volt. Jócskán akadt lehetőségünk bővíteni anyagismeretünket a nyugat-szibériai kora középkori kerámiatípusok megkülönböztetésében. Az ásatás mellett mesterkurzusokat hallgattunk a helyi szakemberektől, majd egy rövid, közös konferencia keretében adtuk át egymásnak ismereteinket. Diákjaink ügyesen szerepeltek, köszönet a munkájukért! A térség Kr.u. 4–10. századi régészeti hagyatékában jól megfigyelhető a délről érkezett, feltehetően török nyelvű nomád népek és az erdős sztyepp helyi lakosságának, valamint a tajga déli övezetéből, az uráli nyelvű népek elődeihez köthető kulturális elemeknek a keveredése. A Tyumenyi Állami Egyetemmel kötött együttműködési szerződésünk keretében ezen szimbiózis kutatására kaptunk archaikus csontmintákat paleogenetikai vizsgálatra a szargatkai kultúra felbomlásától a mai obi ugor népesség legkorábbi, késő középkori feltűnéséig terjedő, régészetileg jól jellemezhető temetőkből. Ezt követően folytatjuk utunkat északra, a magyar őstörténet kutatásában jól ismert Tobolszk felé.

Utunk harmadik és egyben záró szakaszában a tajga vidék kora középkori régészeti hagyatékát ismertük meg. Tobolszk, Szurgut és Hanti-Manszijszk múzeumaiban tanulmányoztuk a helyi kora középkori leletanyagot.

Köszönetet mondunk Danyir Gajnullinnak, Gauhar Battalovának, Natalja Matvejevának, Alekszandr Zelenkovnak, Anasztaszija Szlepcovának, Alekszandr Adamovnak, Pjotr Sztaskinnak és Okszana Belogajnak!

Köszönetet mondunk támogatóinknak, az Ásatárs Kft-nek és a Salisbury Régészeti Kft-nek és Szöllősi Mátyásnak a fényképekért.

Fényképek