2003 nyarán az M7 autópálya Somogy megyei szakaszának építése során Balatonújlak–Erdő-dűlőn megelőző Siklósui Zsuzsanna vezetésével folyt feltárás, ahol egy jellegét és leletanyagát tekintve regionális szempontból kiemelkedő 10. századi leletegyüttes került elő. A lelőhely a Marcali-hát északi-északkeleti szélén, egy Balatonra néző, nagyjából észak-déli irányú dombtetőn fekszik. A dombtetőt vékony, 20-30 cm vastag vörös erdőtalaj borította, ennek ellenére a temetőt szerencsésen megkímélte az újkori földművelés és az erózió. A lelőhelyen a honfoglalás kori temetőn kívül csupán szórványos őskori, valószínűleg a Somogyvár–Vinkovci-kultúrába tartozó kerámiatöredék volt, melyek azonban nem köthetők régészeti objektumokhoz vagy településhez.
A temető egy középen megtörő észak-déli irányú sírsorból, valamint annak déli végétől 11 méterre délkeletre két további temetkezésből állt. Összesen 17 sír került feltárásra. A sírfoltok nagyon halványan jelentkeztek a löszös sárga altalajban. Néhány esetben a sírok még a vörös erdei talajban vagy annak határán feküdtek, ahol foltjukat egyáltalán nem lehetett érzékelni, ezért ezek sajnos a felület nyitásakor, bővítésekor megsérültek. A megfigyelhető esetekben hosszú, keskeny, lekerekített sarkú téglalap alakú sírfolt jelentkezett. Néhány esetben a sírfolt és a feltárt sír helyzetéből feltételezhető, hogy padmalyos sírok voltak, de ezt a kedvezőtlen talajadottságok miatt megfigyelni nem lehetett. Ezek a temetkezések (60-70 cm-es mélységükkel) egyben a temető legmélyebb sírjai is voltak. A sírfolt és a sírgödör méretbeli különbsége hosszanti, kelet-nyugati irányban is érzékelhető volt, mivel a lótemetkezések rendszerint a látható sírfolton részben vagy egészében kívül feküdtek. A sírgödrök 20-70 cm mélyek voltak, az elhunytakat nyugat-keleti tájolásban, többnyire nyújtva, hátukra fektették.
Az összesen megfigyelt 17 sír 18 csontvázat tartalmazott, ahol a nemek aránya egyenlően oszlott el. A temetőben 5 férfi, 6 női és 7 gyermeksírt sikerült megfigyelnünk. A 6 gyermeksírt ugyanis kiegészíti egy hetedik, újszülött váza is, amelyiket a 10. sírban nyugvó 50-60 év körül elhunyt nő karján fekve került elő. A sírok közti távolság változó, a sírok nagy része egymáshoz közel fekszik, míg a 23. és 25. sír ezektől jóval messzebb, de a sor irányába illeszkedve került elő. E két sortól 11 m-re délre, két különálló sír volt egymás mellett. E két temetkezés irányítása kis mértékben eltért a többi sírétól: ezek pontosan nyugat-keleti tengelyen feküdtek, míg a többi sír inkább északnyugat-nyugat–délkelet-kelet tájolású volt. A temető szerkezete megfelel a korszak előkelőihez kötött temetőkben megfigyelteknek, ugyanakkor a Felső-Tisza-vidéki többségében férfi sírokból álló lelőhelyekkel szemben itt kiegyenlített a nemek és gyermek sírok aránya.
A temetőben viszonylag magas a lóval és/vagy lószerszámmal eltemetettek száma. Hat (egy sír kivételével férfi) sírban volt ló, két további sírban pedig lószerszám. Két sírban fekvő férfi koponyáján nagyméretű trepanálást végeztek, mindkettő műtét szélei besarjadtak. Sírrablásra, bolygatásra utaló jeleket csupán egy sír esetében volt megfigyelhető, ahol a későbbi bolygatás foltja is megfigyelhető volt. A rablógödör a medence tájékán volt, szinte a teljes testet megbolygatták, csupán a jobb láb maradt meg eredeti helyzetében. Egy gyermeksír kivételével, minden sírban találtunk használati tárgyakat és/vagy ékszereket, a viselet emlékeit. Az egykori ruhadíszek és ékességek többnyire ezüstből készültek.
Siklósi Zsuzsanna – Langó Péter
Irodalom:
Siklósi Zsuzsanna – Langó Péter: Balatonújlak–Erdő-dűlő. In: Az M7 autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárásai III. Szerk.: Dr. Király István. 31–34. 2004.
