Honfoglalás kori (10. század) női hajfonatkorong Csengele határából
2012 nyarán újabb kiemelkedő régészeti lelettel gazdagodott a szegedi Móra Ferenc Múzeum, ám ezúttal nem az ásó, hanem az internet segítségével…
A honfoglaló magyarság Csongrád megyei emlékanyaga egy Kárpát-medence viszonylatban is egyedülálló, magas művészi kivitelű női hajfonatkoronggal gyarapodott. A tárgy még az 1950-es években került elő Csengele határában földmunkák során, majd ― mivel a találók nem ismerték fel műtárgy mivoltát ― évtizedeken át egy fiókban lapult. 2012-ben egy tanya lebontása során került elő újra, ahol az örökösök a hagyaték nagy részét elajándékozták, illetve eladták ― igénybe véve a napjainkban kétségtelenül legnépszerűbb módot: az internetes akciós oldalakat is.
A zöld színű, restaurálatlan korong így került fel a Vatera oldalára, melyet néhány hazai régész észrevett és értesítette a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeit. Mivel az oldal kommentjeiben hamar figyelmeztették a tulajdonost, hogy régészeti leletről van szó és a műtárgy kereskedelem ezen formája Magyarországon törvénybe ütköző, ő levette az oldalról és átadta a szegedi régészeknek, sőt együttműködésének bizonyítékaként még a feltételezhető lelőhely is megmutatta a szakembereknek. (Az illegális műkincs kereskedelem ma már Magyarországon is egyre nagyobb probléma, mely néha tudatlanságból fakad ugyan, de nagyon fontos, hogy a magyar kulturális örökség megóvása szempontjából a szakemberek és a laikusok összefogjanak ez ellen) Terveink szerint a következő években tervásatás keretében fogjuk megkutatni a feltételezett lelőhelyet és talán sikerül az egykori teljes temetőt megtalálni.
Maga a tárgy egy jellegzetes 10. századi honfoglalás kori készítmény, mely nagy valószínűséggel a század középső harmadában készült, de később még sokáig használatban volt. Erre utal a tárgy felső ívén látható ezüst függesztőfül ― a párjának csak a csonkja maradt meg ― mely alapján egyértelmű, hogy egy idő után már nem bőrszíjakkal a női hajfonatba erősített ― egyébként párban előforduló ― hajfonatdíszként, hanem nyakban felfűzve medálként viselték. A tárgy előlapja ezüstlemezből készült, jellegzetes palmettás motívumokkal díszítették, a minta hátterét pedig aranyozták. Az ezüstlemez merevítésére, illetve a felfüggesztéséhez hátulról egy bronz lemezt erősítettek. A tárgy peremén látható lyukak az egykor a két lemez közé erősített bőr és/vagy textil szalagokhoz való rögzítést szolgálták. A minta feltehetően egy ún. életfát (pontosabban világfát, tekintve, hogy az életfa valójában keresztény motívum) ábrázol, melynek ágai a világ különböző rétegeit kötik össze az ősi magyar hitvilág szerint. A minta kialakítása sajátos, mivel hangsúlyosan domborították, mely stílus a korabeli ún. Középső-Tisza vidéki, illetve Duna-Tisza közi műhelykör jellegzetes technikája. A levelek peremén megfigyelhető rendkívül finom, sűrű, apró bevagdalások ugyanakkor az egykori mester kiemelkedő szakmai tudásáról és fejlett eszközkészletéről tesz tanúbizonyságot.
Őrzési hely: Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Leltári szám: MFM N 2012.21.1.
Türk Attila – Varga Sándor
