Vereb–Végh János földje

1853-ban a Verebet Lovasberénnyel összekötő út árkának tisztítása közben egy 10. századi lovassírra bukkantak az árokásó munkások. Az előkerült temetkezést Végh János (1817–1918) a helyi földbirtokos nagy gondossággal vizsgálta át, a sírból származó leleteket pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, így 1858-ban kiadott verebi sír lett a második közétett honfoglalás kori temetkezés.

Az eltemetett mellől előkerült övveretek, összesen 19 darab, illetve az öv eltérő stílusú csatja és szíjvége. A 10. századi leletanyagban egyedülálló karikacsüngős övveretből feltételezhető, hogy esetlegesen egy mellékszíj is kapcsolódhatott az övhöz. A harcos ruházatára és lószerszerszámzatának szíjaira 12 darab nyugati érem volt felvarrva /Kopasz Károly (875–877), Vastag Károly (884–888), I. Miklós pápa (858–867), I. Berengár (888–915), III. Szergirius pápa (905–911), X. János pápa (914–928), I. Berengár császár (915–924)/. A sírból származó érmek már a 19. század folyamán összekeveredtek a Ladánybene-benepusztai temetkezés érmeivel, így a két sír éremanyagának a szétválogatása napjainkban is folyik, folyamatos vitát generálva a kutatók között.

A verebi harcos koponyáján gyógyult trepanáció nyoma volt megfigyelhető. Mesterházy Károly a sírt a honfoglaló magyarság első nemzedékéhez köti, így a temetkezés feltételezhetően a 10. század első harmadában kerülhetett a földbe. 1995-ben Révész László és Fodor István hitelesítő ásatást végzett területen, azonban újabb sírok nem kerültek elő, véleményük szerint a verebi sír vagy magányos temetkezés, vagy egy kis sírszámú temető része volt.

Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum

Leltári szám: MNM 21/1853.3–17.

Petkes Zsolt

Irodalom:

Érdy Já­nos: A verebi po­gány sír. MTA Év­köny­vei IX/1. Ré­gi­ség­ta­ni Köz­le­mé­nyek. Bu­da. 14–27. I–VI.

Hampel János: A hon­fog­la­lá­si kor ha­zai em­lé­kei. In: A ma­gyar hon­fog­la­lás kút­fôi. Szerk. Pauler Gyu­la–Szil­ágyi Sán­dor. Budapest 560–566.

Hampel János: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn, I–III. Braunschweig. II. 484–488.; III. Tafel 346–348.

Fettich Nándor: A hon­fog­la­ló ma­gyar­ság fém­műves­sé­ge. – Die Metallkunst der landnehmenden Ungarn. Archaeologia Hungarica XXI. Budapest. 68.; 214–215.

Erdélyi István: A verebi honfoglalás kori sír­le­let egyes tár­gya­i­nak Don-men­ti ana­ló­gi­ái. (Analogie de vestiges sépulcraux du Don avec ceux de Vereb de l’époque de la conquête árpádienne.) Alba Regia 16 (1978) 287–292.

Erdélyi István: Neuer altungarischer (?) Grabfund aus Südrussland. Mitteilungen des Archäologischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 8–9. (1978–1979) 121–123. Tafel 69–70.

Fodor István: A ma­gyar–bol­gár–tö­rök kap­cso­la­tok tör­té­ne­ti hát­te­ré­rôl. (Za istoriceski fon na ungaro – prabalgarskite vr’jazki.) In: Bol­gár ta­nul­má­nyok, III. Szerk. Dankó Im­re. Deb­re­cen. 18. (A Haj­dú-Bihar Me­gyei Mú­ze­u­mok Köz­le­mé­nyei, 37.)

Fodor István: On Ma­gyar–Bulgar–Turkish Contacts. In: Chuvash Studies. Ed. A. Ró­na–Tas. Bu­da­pest. 54. (Bibliotheca Orientalis Hungarica, vol. XXVIII. Asiatische Forschungen, vol. 79.)

Kovács László: A Kár­pát-me­den­ce IX–X. szá­za­di fran­cia pén­zei és a kis­kun­fé­legy­há­zi sír­le­let. (Piècies de monnaires françaises du IXe et du Xe siècles dans le Bassin Carpathique et le mobilier funéraire de Kis­kun­fé­legy­há­za.) Archaeologiai Értesítő 112. (1985) 36–51.

Kovács László: Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Budapest, 1989.