A félhold alakú fülbevalók e típusával – ha érintőlegesen is – a magyar kutatásban a legkorábban Hampel József foglalkozott, a szlavóniai Kloštar egyik sírlelete kapcsán. A Josip Brunšmid közlése nyomán ismertetett leletegyüttesben e fülbevalók a leggazdagabb sír leletei közé tartoztak. A következő ilyen lelet a Pozsony közelében lévő mászti temetőből került elő, amit Ludmila Kraskovská szláv lelőhelyként értelmezett. A Baranya megyei sellyei temetőben talált törött emlék nem keltett különösebb figyelmet.
A tárgytípus újabb darabjait másfél évtizeddel később Kozák Károly közölte az egri várban feltárt nagy kora Árpád-kori temető egyik sírjából. Utóbbi kutató részletesen kitért e fülbevalók párhuzamaira és felsorolta a hasonlóm emlékeket. A tárgytípus elemzésére, az addig előkerült darabok összegyűjtésére Jochen Giesler tért ki míg részletes értékelését végül Mesterházy Károly végezte el. Újabban az egykori Szlavóniából, a Zvonimirovo falu melletti temetőből került elő. A zvonimirovoi leletek mellett, nagy számban kerültek elő ilyen emlékek a Balkán nyugati régiójából.
Az ékszerek általában bronzból készültek, ritkább esetben ezüst ötvözetből, aranyból készült darabokat azonban nem ismerünk. A felső ív – azon daraboknál, ahol megmaradt – általában kerek átmetszetű huzal. Az alsó és a felső ívet a legtöbb esetben egy-egy gyöngydísz választja el a tárgy két oldalán, azonban ez egyes daraboknál bikonikus, vagy korong alakú volt ez a tag (, míg számos esetben egyszerűen hiányzott is. Az alsó ív áttörését az öntés során alakították ki, azonban néha az áttörésnél az anyag megfolyt, ezért az áttörést a legtöbb darab esetében utólag reszeléssel alakították ki, azonban a gyengébb minőségű öntvényeknél vagy csak részben reszelték ki az áttöréseket, vagy ki sem reszelték azokat. A belső íven a csúcsba összefutó két ív találkozásánál általában kicsúcsosodik, a darabok egy részénél azonban ez a rész gyöngytaggal; vagy bikonikus dísszel, esetleg egyszerűbb elnagyolt tagolt résszel díszített. Az áttört lapot középen egy bordákkal tagolt rész választja el egymástól. Egyes darabok esetében azonban ez a tag hiányzik, míg más esetekben öntött gyöngydíszek emelik ki ezt a részt. Az alsó ív külső oldalán kialakított, az ívvel egybeöntött díszítő rész kialakítása alapján is jól látható, hogy vannak egyszerűbb készítmények, amelyek esetében nem törődtek sokat a díszítő tag kialakításával; míg a gondosabban kialakított öntvények esetében ez a rész is finomabban tagolt . A fülbevalók általában nyitottak voltak, azonban előfordulhattak olyan darabok is, amelyek hurkos-kampós kapcsolószerkezettel záródtak. Ezeket az ékszereket hosszú ideig is használhatták, amire a felső ívek hiánya, rossz megtartása, és sérülése; de számos olyan ékszer is akadt, amelyiknek az alsó íve is törött, sérült volt.
Langó Péter
