VOIGT Vilmos: A magyar ősköltészet
A honfoglalás korára vagy ennél régebbi időkre visszavezethető költészeti nyomokkal több évszázada foglalkoznak Magyarországon. A közelmúltig terjedő időben több konferencia is tárgyalta e témakört, elég alapos tudománytörténeti szemlék is készültek. Ezekhez képest csak a legújabb kézikönyvek (például a Magyar Néprajz akadémiai kézikönyv kötetei) adtak újabb áttekintéseket, amelyek tudományos megvitatása azonban eddig nem történt meg. Nyugodt lélekkel leszögezhető: ezekben is megalapozott és józan szemlélet figyelhető meg. A magyar „ősköltészet” történeti, társadalmi értelmezése azonban még elvégzendő feladat. Külön probléma az, hogyan végezhetünk „rekonstrukciókat” olyan szövegek alapján, amelyek csak az utóbbi két évszázad során kerültek elő.
HOPPÁL Mihály: A magyar ősvalláskutatás új útjai
Az egyes tudományterületek kutatási eredményei nagyon lassan jutnak el más tudományok kutatóihoz, nemigen hivatkoznak egymásra. Legalább tíz-húsz év is eltelik, míg az új eredmények eljutnak a széles nagyközönséghez a lexikonok, kézikönyvek lapjairól. Ezért különösen fontos összefoglalni az uráli mitológiai kutatások, folklorisztikai szövegelmélet, a honfoglalás kori régészet és a nyelvészet (etimológia) új eredményeit a magyar ősvallás kutatás keretein belül. A különböző párhuzamokból a legtöbb esetben az derül ki, hogy a magyar szöveghagyományhoz a legjobban hasonlító adatok keleten találhatók. Így a csodaszarvas mondához a perzsa és az obi-ugor változatok meg a kaukázusiak állnak legközelebb.
PÓCS Éva: A magyar ősvallás kutatásának néhány sarkalatos problémája a néprajzi adatok fényében
Az előadás főbb pontjai a következők. A magyar ősvallás kutatásának néhány módszertani problémája, elsősorban a feltételezett ősmagyar, illetve honfoglalás kori samanizmus vonatkozásában. A táltos mint az ősmagyar sámán rekonstrukciójának kritikája. Új adalékok az ősvallási samanizmus lehetőségéhez: a táltos bolgár-török kapcsolatai. A regölés új fényben: egy honfoglalás kori megszállottság-kultusz lehetősége.
PAKSA Katalin: A magyar zene őstörténete
A dallam – változandósága ellenére – legalább olyan maradandó, mint a szó vagy a régészeti lelet, tehát összehasonlítás útján ugyanúgy következtethetünk belőle népek és kultúrák kapcsolatára, mint a nyelvből vagy az ásatások anyagából. Zenei őstörténetünket egymástól markánsan különböző rétegek alkotják, a kutatás jelen állása szerint öt réteg: 1. Történelem előtti, archaikus réteg; 2. Ugor-kori ősréteg; 3. „Nemzetek feletti” ősréteg: a pszalmodizáló stílus; 4. Ótörök ősréteg: a kishangterjedelmű pentaton stílus; 5. Ótörök ősréteg: a nagyívű, ereszkedő pentaton stílus
