BENKŐ Elek–SÁNDOR Klára: A székely írás emlékei és használata
A székely írás terminus arra utal, hogy a szerzők szerint ez a fajta (rovás)írás alapvetően a székelyek írása, ami összefügg a székelyeknek a magyarság többi részétől némiképp eltérő korai történetével. A Kárpát-medencéből ma ismert középkori rovásemlékek döntő többsége a Székelyföldön vagy a történeti Magyarország olyan területein került elő, ahol a történeti és nyelvi adatok székelyek hajdani ott tartózkodását sejtetik. Az elmúlt évtizedek során több új (13–15. századi) emlék vált ismertté, amelyek végleg megdöntötték azt a felfogást, hogy ez az írásfajta csak a humanizmus korának a terméke lenne. A székely írást a 13. század végétől kezdve elsősorban identitásjelző, s nem információközlő céllal használták. Székelyföldön kívül Mátyás korától a 19. századig a hun származás bizonyítékának tartották, emellett a 16. századtól a 18. század végéig a héber–magyar nyelvrokonság igazolását is látták benne. Ismerete különlegességnek, a műveltség jelének számított. A további kutatásban nagy segítséget jelenthet az eddig ismert emlékek korszerű igények szerinti korpuszának az elkészítése.
SZÖRÉNYI László: Hunok és nem csak jezsuiták – A magyar őstörténetírás kezdetei
Desericzky Ince Rómából olyan tekintéllyel és tudással felfegyverkezve tért vissza Magyarországra, hogy bele mert vágni egy hatalmas őstörténeti könyvsorozat megírásába, illetve a már Rómában megírt első kötet kiadásába. Alapvető beállítottsága apologetikus: fő céljának nyugaton főleg a német, keleten főleg az orosz források, illetve szerzők nyomán elterjedt balítéletek megcáfolását tartja a magyarok eredetéről és hazájáról. Az előadás erre vonatkozó csattanós példákat elemez.
MESTER Béla: Vita a magyarok őstörténetéről Világos után
Az előadás témája egy 1850–1851-ben lefolytatott szenvedélyes, magyar őstörténeti kiindulópontú vita elemzése, melynek elméleti tétje a történeti tény és a történelem fogalmának a tisztázása; ugyanakkor elválaszthatatlan a Világos utáni nemzeti önvizsgálattól. Rekonstruálja a XIX. századi historiográfusok valóságkonstrukcióját, majd belehelyezi a vitát a század magyar filozófiatörténetébe, valamint az európai historicista világszemléletbe.
MIKOS Éva: Honfoglalás a folklórban és a populáris kultúrában, avagy a honfoglalás néphagyományának forrásai
Az előadás az őstörténet, a magyarság eredetének, vándorlásának és honfoglalásának nem a hiteles történelmi, hanem mondai megfogalmazásait mutatja be. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy a középkorból latin nyelvű krónikákban átmentett őstörténeti mondák alapján a 19. században a művelt középosztályok újabb mondai jellegű elbeszéléseket alkottak, amelyek eljutottak széles társadalmi rétegekig, s ha nem is közvetve, de megtermékenyítették a népköltészetet is.
GLATZ Ferenc: Elnöki zárszó
