Szerző: Kanyó FerencAz MTA BTK Őstörténeti Témacsoport egy korábbi írásában Veszprémy László már foglalkozott Anonymus gesztájával. Az ott boncolgatott kérdések, vagyis az, hogy Anonymus mennyiben tekinthető a honfoglalás korára nézve hiteles forrásnak, a mai téma visszatérő eleme lesz. Most a Gesta Hungarorumnak egy olyan tudósítását járom ma körül, amely évszázadokon keresztül mozgatta meg a laikusok és a szakemberek fantáziáját, és amellyel az érdeklődő hírolvasó valószínűleg manapság is találkozik. Ez a kérdéskör nem más, mint Árpád sírjának holléte.
Ha vizsgálni szeretnénk, hogy mikor és milyen körülmények között hunyt el Árpád fejedelem, akkor nem lenne egyszerű dolgunk. A 9-10. század fordulójának magyarokról beszámoló forrásai nem említik Árpád fejedelem halálát. A hazai keletkezésű források közül is mindössze kettő számol be az eseményről.
Az egyik a Tárih-i Üngürüsz (Tarih-i Ungurus). A Thuróczy János krónikáján alapuló oszmán krónika szerzője, érzékelve hogy Árpád halálának a leírása hiányzik az eredeti műből, kiegészítette vele a történetét, ám a temetkezés helyszínéről nem számolt be.
Csánki Dezső: Árpád és az Árpádok (1907) - Árpád sírja
A másik forrás, a Gesta Hungarorum azonban részletesebben tudósít:
„Árpád fejedelem ezután az Úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött e világból. Tisztességgel temették el egy patak forrása felett, ahonnan az kőmederben folyik Attila király városába. A magyarok megtérése után azon a helyen egy Fehérnek nevezett templomot emeltek a szent Szűz, Mária tiszteletére.”
(Veszprémy László fordítása)
Már Anonymus fellelésének a kezdetétől kétféle nézet élt párhuzamosan egymás mellett a vonatkozó részletről, attól függően, hogy a Gesta Hungarorumnak milyen mértékű hitelességet tulajdonított. Azok, akik elutasították, mint például a 19. század végének jeles történésze, Salamon Ferenc, azt mondták, hogy Anonymus adatai teljességgel megbízhatatlanok, ezért Árpád sírjának felbukkanása nem várható.
A másik álláspont viszont abból indult ki, hogy Anonymus közlése pontos. A megnevezett Fehéregyházáról (latinul Alba Ecclesia) nemcsak a Gesta Hungarorum tudósít, de oklevelek is megemlékeznek róla, többek között Óbuda városának határjárásai. A forrásokból az is kiderül, hogy Mátyás király egy pálos kolostort alapított a plébániatemplom felett. Az épület azonban elpusztult a török hódítás alatt, és mire sor került Buda és a környék visszafoglalására, már nem találták nyomát.
Katona Istvántól kezdve ezért sokan próbáltak Fehéregyháza nyomára bukkanni, de sokáig nem jártak sikerrel. A reformkorban Horvát István buzdítására többen is megkísérelték megtalálni Árpád sírját, de törekvésüket sokáig nem koronázta siker. 1851-ben azonban Érdy János, a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre Óbudán talált egy kicsiny templomot, ám a rendőrség letartóztatta kincskeresés miatt, így az ásatást nem folytatta. A szabadságharcot követő neoabszolutizmus akadályozta meg azt a próbálkozást is, amikor 1860-ban két csoport is elhatározta, hogy feltárja a helyszínt, a közeli Vidats-gépgyárból még munkásokat is szereztek hozzá. A hatóságok azonban tüntetésnek vélték a megmozdulást, kivezényelték a csendőrséget, így az ásatásból nem lett semmi.
A Victoria (később Bohn) téglagyár közelében 1869-ben került elő egy rom, amely csakhamar országos ismertségre tett szert, a romokat még Ferenc József király és Andrássy Gyula miniszterelnök is meglátogatta. A Bécsi út és a Vörösvári út találkozásához közeli helyszínen több ásatás folyt a 19. század második felében, amelyek egy gótikus templomot és egy hozzá tartozó kolostorépületet hozott felszínre. A kutatók zöme úgy vélekedett, hogy előkerült az oklevelekben olvasható Fehéregyháza.
Henszlmann Imre által készített alaprajz a Victoria-téglagyárnál talált romokról
A korabeli műemlékvédelem azonban még gyermekcipőben járt, így a Victoria-téglagyár működésének köszönhetően a templomrom szép lassan megsemmisült. Bár 1907-ben törvény is született arról, hogy a templomot újra felépítik, a rendelkezést azonban sosem hajtották végre, a téglagyári rom pedig eltűnt.
Mivel a kutatások nem tudtak olyan sírt felmutatni, amely egyértelműen Árpádhoz köthető, más helyszínek is felbukkantak a jelöltek sorában. A legismertebb ezek közül a németóvári halomsír, amelyet egy Enea Lanfranconi nevű Pozsonyban megtelepedő mérnök vélt a honfoglaló fejedelem temetkezésének. Még a közelmúltban is koszorúztak a helyszínen. Az azóta eltelt időszakban számolatlanul bukkantak fel Árpád sírjának felfedezői, akik megtalálni vélték az olyannyira keresett nyughelyet a Csepel-szigeten, Dunavecsén, a Holdvilág-árokban vagy épp Nagyesztergáron. De hivatásos szakemberek is jelentkeztek ötletekkel, Berlász Jenő levéltáros az ürömi hegyen kereste Fehéregyházát, Vékony Gábor régész pedig a banai honfoglalás kori temetkezést tekintette Árpád sírjának.
De mit mondhat ebben a kérdésben a mai kor kutatója?
Annyi bizonyos, hogy a Mátyás által alapított pálos kolostor romjai kerültek elő az egykori Victoria téglagyár területén. Óbudáról még további két kolostor ismert a középkorból, ám mind a klarissza, mind pedig a ferences kolostor maradványai előkerültek az 1970-es években a lakótelep felépítésekor. Annak a valószínűsége pedig, hogy mégsem Fehéregyházát, hanem egy eleddig ismeretlen, a középkori forrásokban nem szereplő kolostort találtak volna meg, rendkívül csekély.
Ám az is igaz, hogy az ottani romok valóban nem 10-11. századiak, legalábbis a ránk maradt dokumentációk és beszámolók alapján. Ennek az ellentmondásnak kétféle feloldása lehetséges. Az egyik, hogy valahol a pálos kolostor romja közelében lehetett az a templom, amelyről Anonymus beszámolt. Ez lehet a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásának környékén lévő valamelyik feltáratlan telken, de az sem kizárt, hogy az ottani építkezések elpusztították az elmúlt két évszázadban. Anonymus és a középkori oklevelek alapján az azonban biztosan elvethető, hogy Fehéregyháza Esztergom vagy Pozsony környékén, esetleg más helyszíneken lehet. A szövegekből kiderül, hogy mind a korai plébániatemplom, mind pedig a pálos kolostor Óbuda tágabb környezetében állt.
A másik álláspont szerint Anonymust a honfoglalás korára nézve nem lehet megbízható forrásnak tekinteni. Bóna István például összehasonlította, hogy a Névtelen Jegyzőnél hány vár szerepel 10. századiként, és a régészeti ásatások alapján mennyi létezett ekkoriban ténylegesen. Vizsgálata során arra jutott, hogy Anonymus 10. századinak nevezett egyértelműen később alapított várakat, és nem tudott olyan erősségekről, amelyeket viszont valóban az általa tárgyalt korszakban létesítettek. A találati aránya nem sokkal haladja meg a véletlenszerűséget. Ha ebből indulunk ki, akkor valószínűleg Árpád sírja kapcsán sem 10. századi, hanem évszázadokkal későbbi hagyományt használhatott fel. Abban az esetben, ha azokat a gazdag melléklettel rendelkező temetkezéseket vesszük számba, amelyek a 10. század első felére keltezhetőek, azt tapasztalhatjuk, hogy azok egyértelműen a Felső-Tisza-vidékre koncentrálódnak. Ezen adatok alapján Árpád sírja ezen a területen kerülhet elő a legnagyobb eséllyel.
Árpád sírjának és Fehéregyházának a kutatástörténetébe azonban a két világháború közötti időszaktól kezdve beszivárgott egy másik elképzelés, amely szerint valahol Budapesttől északnyugatra, vagy a Pilisben egy ősi város található, ahol többek között a honfoglaló fejedelmet is eltemették. Ezt a helyet Ősbudának nevezték, és az elmúlt évtizedekben sokan vélték megtalálni. Ez azonban már egy következő írásnak lesz a témája.
Árpád sírjának kutatástörténetét a korabeli eszmei háttérrel összefoglalja az alábbi munka:
Langó Péter: Turulok és Árpádok. Budapest, 2017. Typotex Kiadó. 178-186. o.
Árpád sírjának részletes kutatástörténetét lásd:
Kanyó Ferenc: A magyar középkori régészet Szent Grálja: Árpád sírja. In: Történelmi útvesztők. Válogatás a Napi Történelmi Forrás szerzőinek írásaiból II. György Sándor – Hajunáczky Tamás – Kanyó Ferenc (szerk). Budapest, 2018. Gondolat Kiadó. 131-152. o.
A kérdés rövid összefoglalása az alábbi oldalon olvasható:
