Beszámoló az 5. Orosz-Magyar Uráli Régészeti expedícióról (2017)

Az 5. Orosz-Magyar Uráli Régészeti expedíció 2017. július 4-én végre megkezdődött, a tudományos kutatásra a PPKE Régészettudományi Intézetének és az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának együttműködésével valósult meg. Az idei expedíció alapvetően a nyugat-szibériai őshaza és a magyar őstörténet szibériai hátterének megismerését, vizsgálatát tűzte ki célul. 

 

 

A moszkvai átszállás után – egy több mint négy órás repülőutat követően – 5-én hajnalban megérkeztünk Szibériába, azon belül is Novoszibirszkbe, ahonnan a leszállást követően azonnal továbbindultunk az Orosz Tudományos Akadémia szibériai részlegének központjába. Az Akagyemgorodok-nak nevezett tudományos központ paleogenetikai laboratóriumát látogattuk meg, melyet Alekszandr Pilipenko vezet, akivel a kazár kori sírokból származó csontminták feldolgozása kapcsán valósul meg az orosz-magyar tudományos együttműködés. A világhírű kutatói központ vezetője megmutatta a helyi laboratóriumot, és bemutatta annak működését. Ezt követően részletes előadásban számolt be a magyar expedíció tagjai számára az elmúlt tíz év kutatási fejleményeit, mely az őskortól a kora középkoron át egészen a 19. századig vezette végig az elsősorban regionális paleogenetikai vizsgálatok eredményeit. Emellett áttekintettük az MTA BTK Régészeti Intézetében működő Archogenetikai Laboratóriummal közös kutatási irányokat, hangsúlyozottan a Kárpát-medence népvándorlás kori, illetve a magyarság eredetével kapcsolatos kutatási projektek lehetőségeit.

 

 

Az expedíció második szakaszában a Tyumenyi Állami Egyetem Régészeti Tanszékét, és annak egyik tervásatását látogattuk meg. Az intézmény kora középkori kutatási programja újabb fontos mozaikot jelent a magyar őstörténet eredményes régészeti kutatásában. A nyugat-szibériai térség ugyanis is kiemelkedő szerepet játszik, de sajnos eddig ezt ismertük és kutattuk a legkevésbé. A Pázmány és a helyi egyetem idén együttműködési szerződést kötött az előrelépés érdekében, így immár 9-re emelkedett a Pázmány oroszországi partneregyetemeink száma Moszkvától Tyumenyig. 

A tyumenyi kollégák a Giljevo 2. lelőhelyen végzett ásatásukra hívtak meg minket. A magyar őstörténetben is jól ismert vaskori Szargatszkaja-kultúra kiemelkedő kutatója, Natalja P. Matvejeva az utóbbi években – nagy szerencsénkre – térség népvándorlás- és kora középkori történetének kutatása felé fordult. Erről a leletanyagról eddig sajnos keveset tudtunk: a Szargatszkaja-, Bakalszkaja- és Kusnarenkovszkaja-kultúra egymásba való átfejlődése és kapcsolatrendszere a Kr.u. 4–7. században a korai magyar történelem régészeti kutatása számára nemcsak kulcskérdés, de eddig megoldatlan probléma. 

 

A Giljevo 2. lelőhelyen idén feltárt két kurgán ugyan vaskorinak bizonyult, de a helyi kollégák anyagismeret-óráinak, irigylésre méltóan széleskörű szemléletének köszönhetően rendkívül sokat tanultunk Délnyugat-Szibéria Kr.e. 4–Kr.u. 12. század közötti régészetéről. A közös munkát egy orosz-magyar kerekasztal konferenciával folytattuk, melyen többek között Alekszandr Zelenykov tartott rendkívül érdekes előadást a kusnarenkovói kultúra kialakulásáról. Nagy örömmel fogadtuk bejelentését, hogy a magyar őstörténeti vonatkozásai miatt fontos kutatási témájával kapcsolatban oroszországi elnöki ösztöndíjat nyert. Így idén ősztől fél éven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol nyelvű doktori képzésének hallgatója lesz. Tyumenyi látogatásunkat kirándulással zártuk, mely során felkerestük Usztyjug, Sztarolbovszkoje, Kolovszkoje és Krasznogorszkoje lelőhelyeket.

A tyumenyi kollégákkal végül munkatervet dolgoztunk ki a térség kora középkori, a magyar őstörténet szempontjából fontos lelőhelyeinek közös kutatására és a releváns leletanyag bioarchaeológiai vizsgálataira. 

Végül friss szakirodalommal megrakodva búcsút vettünk vendéglátóinktól és folytatjuk utunkat Baskíriába. A Baskír Állami Egyetem kollégáinak köszönhetően részt vehetünk a legendás birszki temető hosszú idő után folytatódó tervásatásán, ahonnan a legkorábbi kusnarenkovói leleteket ismerjük eddig az Urál nyugati előterében.

 

 

Utazásunk utolsó állomása idén is Baskortosztán területét érintette, ahol nem kisebb lelőhelyen, mint a birszki temető területén áshattunk a Baskír Állami Egyetem Régészeti Laboratóriumának oktatóival és diákjaival. A birszki temetőt a Kr.u. 3‒8. század között használták, 1991 előtt több mint egy évtizedig folytak már itt kutatások főleg a neves baskír régész Nyijaz Abdulhakovics Mazsitov vezetésével. A lelőhely jelentőségét az adja, hogy az eddig feltárt mintegy 700 sír jelentette korábban az Urál nyugati előtere kora középkori régészetének kronológiai alapjait. Magyar szempontból pedig azért fontos, mert a többnyire a magyarok elődeihez kapcsolt és az Urálontúl térségéből eredő kusnarenkovói-kultúra  itt tűnik fel elsőként a 6. század derekán az Uráltól nyugatra. Noha ez a korábban egyöntetűen használt kulturális-kronológiai séma ‒ mint megtudtuk ‒ napjainkban már nehezen tartható az Urál mindkét oldalán, rendkívül fontos volt számunkra megismerni azon szempontokat és eredményeket, hogy miért nem működik ez az őstörténeti régészeti modellünk. A birszki temetőben a pjanobori-kultúra Kr.u. 2‒3. századi temetkezéseiből sikerült feltárnunk néhányat.

Baskíriai tartózkodásunk során alaposan áttekintettük Birszk város nevezetességeit, illetve régészeti előadásokat hallgattunk Nyikita Szaveljev, Vlagyimir Ovszjanyikov és Szergej Botalov tolmácsolásában. Baskíriai szakmai programunk megszervezéséért Danyir Gajnullinnak mondunk köszönetet! Idei munkánkat a Baskír Nemzeti Múzeum állandó kiállításának megtekintésével fejeztük be Ufában, majd könyvekkel és friss élményekkel felrakodva visszatértünk Budapestre. Köszönetet mondunk minden hazai és nemzetközi támogatónknak! A fényképeket Szöllősi Mátyás készítette.

 

Az expedíció tagjai: Türk Attila (régész, az expedíció vezetője), Füredi Ágnes és Langó Péter honfoglaláskoros régészszakértők), Csáky Veronika (molekuláris biológus), Budai Dániel, Balogh Bodor Tekla, Jancsik Balázs, Langer Dániel, Harangi Flórián, Zágorhidi Czigány Bertalan (A PPKE Régészettudományi Intézetének hallgatói, és Szöllősi Mátyás fotóriporter) Támogatóink: Salisbury Régészeti Kft., és a Ásatárs Kft.