2
013. szeptember 6–7-én került sor az EXARC (Archaeological Open Air Museums and Experimental Archaeology) szokásos őszi konferenciájára a budaörsi Csiki Pihenőkertben. A hollandiai székhelyű, 2003-ban alapított szervezet célja a szabadtéri régészeti parkok tevékenységének elősegítése, az egykori kézműves technológiák újraélesztése és a kísérleti régészeti munkák támogatása. A hajdanvolt korok történetének felelevenítése, újrajátszása kiváló pedagógiai eszközt jelent – és nem mellesleg gyakorlati tapasztalataival a kutatók munkáját is segíti. Az EXARC elsősorban európai országok szabadtéri múzeumait tömöríti, 30 országból 200-nál is több tagja van, hazánkat pillanatnyilag a szigethalmi EMESE várispánság képviseli.
Az idei konferencia a Live interpretation in open-air venues (Élő interpretáció a szabadtéri múzeumokban) címet viselte, az előadók többsége a szabadtéri múzeumok technikai lehetőségeivel, problémáival, a látogatókkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozott. Némi irigykedésre adott okot a tény, hogy Svédországban 1881 óta foglalkoznak ilyen kérdésekkel, s így persze sok szempontból más problémákkal kell megküzdeniük, mint a magyar kollégáknak. (Pl. azzal, hogy milyen kérdőívet állítsanak össze az önkénteseknek…) Számos probléma azonban – már csak a közös EU-s szabályozás okán is – igencsak hasonló: pl. hogyan fér össze a régi korok technikájával, nagy gonddal megépített és valóban a múlt légkörét sugárzó épület a kötelező poroltóval és a megszokott zöld, műanyag „Exit” felirattal?
A külföldi előadók Németországból, Hollandiából, Litvániából, Skandináviából, Lengyelországból és Romániából érkeztek, előadásaik többnyire a fent jelzett problémákat járták körül – ki-ki a saját intézményi tapasztalatait osztva meg a többiekkel. A magyar helyzetről Vincze Magdolna a százhalombattai Matrica múzeum, Kurucz Katalin az Aquincumi Múzeum, Kovács István a visegrádi Mátyás Király Múzeum, Csonka Boglárka pedig a szigethalmi Emese Várispánság helyzetét mutatta be. Az intézmények mellett magyarországi hagyományőrző csapatok is bemutatkoztak, pl. a váci Familia Gladiatoria és a budapesti Schola Artis Gladii et Armorum. A magyar kísérleti régészeti kutatásokat egyfelől a Nemzeti Íjászszövetség csapata képviselte (Igaz Levente, Bencsik Péter), előadásaikat gyakorlati íjászbemutató és íjkészítési bemutató kísérte. Hozzájuk csatlakozott a MÖT részéről Sudár Balázs a magyar hagyományőrző íjászat kérdéskörét elemző tanulmányával. Thiele Ádám bucavaskohászati előadása és filmes prezentációja szintén nagy sikert aratott. Az utolsó előadást Szente Gergely és Bíró Csaba mutatta be: az avar bronz szíjvégek és övdíszek öntéstechnikáját mutatták be elméletben és gyakorlatban. A rendezvényt – a külföldi látogatók nagy megelégedésére – éjszakai budapesti városnézés és borkóstoló zárta.
Sudár Balázs
MTA BTK, Magyar Őstörténeti Témacsoport
