Beszámoló a 2013 augusztusában az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportja és PPKE BTK Régészeti Tanszéke által szervezett oroszországi magyar őstörténeti expedícióról
Előzmények
Az elmúlt években a magyar őstörténettel foglalkozó régészekben felmerült az igény, hogy az Urál délkeleti régiójában, a Cseljabinszk megyében található Uelgi lelőhely feltárásába a hazai kutatás is bekapcsolódjon. A lelőhelyre már korábban felfigyelt a hazai kutatás, mivel a honfoglalás kori régészeti hagyaték eddigi legközelebbi és legnagyobb mennyiségű keleti párhuzama került itt elő. Az ásatásokat vezető orosz régész, Szergej G. Botalov több előadásban (többek közt az MTA BTK Régészeti Intézetében tartott beszámolójában) ismertette a 2010 óta folyamatosan kutatott temető fontosabb leleteit. A lelőhelyen talált kora középkori temetkezések jellege (részleges lovas temetkezések, nyújtott vázas sírok) és a sírok mellékletei (rozettás lószerszámveretek, veretes övek, nemesfémmel díszített szablyaszerelékek) párhuzamba állíthatóak a 10. századi Kárpát-medencei emlékanyaggal. A hasonlóságok alapján Türk Attila az MTA Székházában 2013 áprilisában rendezett konferencián előadásában már felvetette, hogy nélkülözhetetlen volna a magyar honfoglaláskor-kutatás számára, hogy jobban megismerje a lelőhely és a szűkebb mikrorégió tárgyi emlékanyagát. Ezen előzmények nyomán került sor az expedícióra orosz-magyar együttműködés keretében, 2013 augusztusában.
Az ásatásba való bekapcsolódás mellett az orosz fél specialistákat is kért a leletek feldolgozásához. Így a kutatócsoport tagjaként az MTA BTK Régészeti Intézetének antropológusa, Mende Balázs Gusztáv feldolgozta az elmúlt 3 év munkálatai során előkerült embertani anyagot, illetve elvégezte az archaeogenetikai vizsgálatokhoz szükséges mintavételt. A nagy kiterjedésű lelőhely további kutatásához ad fontos támpontot az a magnetométeres felmérés, mely a lelőhely pontos kiterjedését hivatott tisztázni. Ezt a munkát a PPKE BTK Régészeti Tanszék részéről Bertók Gábor irányította. Az expedíció fontos célja volt, hogy feltárások mellett szakembereink részt vegyenek a második alkalommal, ezúttal az említett Uelgi lelőhelyen megrendezésre kerülő Nemzetközi Magyar Konferencián, ahol a magyar őstörténet orosz és ukrán kutatói mellett ezúttal nyelvészek és történészek is tartottak előadásokat.
A kutatóút és a konferencia
2013. augusztus 1–20. között zajló tanulmányúton a magyar felet az MTA BTK Régészeti Intézet részéről Langó Péter, Merva Szabina, és Mende Balázs Gusztáv, a PPKE BTK Régészeti Tanszéke részéről Türk Attila és Bertók Gábor régészek, Budai Dániel (hallgató), valamint Lichtenstein László régész-paleozoológus képviselte. Vonattal először Moszkváig utaztunk, ahol találkoztunk Dmitrij Sz. Korobovval, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársával. Megvitattuk vele az orosz kollégák által használt lelőhely- diagnosztikai módszereket, valamint az alán kutatás újabb eredményeit. Ezt követően meglátogattuk az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetét, ahol lehetőségünk volt kiadványcserére és tájékozódhattunk az általunk kutatott témák újabb orosz nyelvű szakirodalmáról, valamint beszereztük a szükséges könyveket és megnéztük a moszkvai Állami Történeti Múzeum régészeti kiállítását és középkori leleteit.
A magyar kutatócsoport tagjai a cseljabinszki pályaudvaron
2013. augusztus 6-án érkeztünk meg Cseljabinszkba, ahol Szergej G. Botalov már várt minket. A lelőhelyre kiérve egyeztettünk a magyar kutatócsoportra váró feladatokról. Mende Balázs Gusztáv és Bertók Gábor egy nappal később repülővel utazott utánunk. Miután eljutottunk Uelgi lelőhelyre, azonnal munkához láttunk. Feladatunk a sírbontás mellett a korábbi évek leleteinek áttekintése és értékelése volt, melyet megvitattunk az orosz kollégákkal.
Az ásatáson 2013. augusztus 13-ig folyamatosan dolgoztunk. Ennek során több sír bontásában részt vettünk, illetve a kutatásra kijelölt kurgán keleti részében kijelölt szelvények feltárását végeztük. A műszeres lelőhely-diagnosztikai vizsgálatok nyomán pedig mintegy 2,5 hektárnyi területet kutattunk át, újabb régészeti emlékeket keresve.
Az Uelgi-tó partján fekvő ásatás, és a 2013-ban feltárt sírok
Az orosz-magyar régészeti expedíció munkáját magyar specialisták is segítették, Mende Balázs Gusztáv antropológus a csontanyag meghatározását és a genetika vizsgálatokhoz szükséges mintavételt végezete (balra), míg Bertók Gábor a nagy kiterjedésű lelőhely további kutatásához támpontot adó magnetométeres felmérést irányította (jobbra)
Az ásatás során újabb, a honfoglaló magyar típusokhoz hasonló veretek kerültek elő, immár sírokból, melyek többsége bolygatott volt. Néhány érintetlen sírban azonban különösen fontos összefüggésekre derült fény, mivel az Uráltól nyugatra és keletre ismert kora középkori leletek egyetlen sírból kerültek elő. Egy női sírban jellegzetes 8–9. századi, az Urál nyugati oldalához köthető lomovátovói típusú női ékszerek, valamint jellegzetes nyugat-szibériai lószerszámdíszek, továbbá az Urálon túl jellemző helyi kerámia került elő, mely a kutatók nagy érdeklődésére tarthat számot, és egyben fejtörésére adhat okot. A lelőhely rövid történeti értékeléseként (bár fontos hangsúlyozni, hogy még csak a kutatás elején járunk) elmondhatjuk, hogy megerősíti azon korábbi feltételezéseket, melyek szerint az Urál két oldala között folyamatos volt a kapcsolat a kora középkorban is, és feltehetőleg szorosabban kapcsolódott a szibériai barabai sztyeppék térségéhez, ami új vonás a kutatásban. Mivel az Uelgi lelőhelyen eddig 6–8. századi leletanyag még nem ismert, ezért a magyar szempontból fontos 9–10. századi leletek korai horizontja egyrészt a nyugatra költözés előtti utolsó fázist jelentheti a magyarok elődei esetében, többségében viszont vélhetően a keleten maradt magyarok emlékanyaga. Ez utóbbi kimutatása mindenképpen szenzációnak tekinthető, hiszen egyrészt eddig csupán a Julianus-féle jelentésre tudtunk alapozni, másrészt korábban e vonatkozásban csak az Urál nyugati oldala jött számításba. A lelőhely további kutatása ennek tükrében kiemelkedő fontosságú feladat.
Magyar szempontból fontos verttípusok az Uelgi-tó mellett feltárt temetőből (2010. és 2013. évi kutatások)
A régészeti kutatást követően előadásokkal vettünk részt a 2013. augusztus 13–15. között megrendezett konferencián. A konferencia keretében lehetőségünk volt a késő hunkori időszak meghatározó lelőhelyének, a Bolsoe Bakalszkoje gorodiscsének megtekintésére, így megismerhettük a régió 4–6. századra keltezett legfontosabb lelőhelyét, amely fontos támpontja az Urálon túli régió kora középkori régészeti kutatásnak. Az előadások során megismerhettük a vonatkozó lelőhelyhez kapcsolódó régészeti kultúra emlékanyagát, a kerámiatípusok változásait is. Utóbbi leletcsoportot a helyi kutatók közül többen is a magyarokkal kapcsolatba hozott kusnarenkovói és karajakupovói kultúrák előzményeként értékelték.
A II. Nemzetközi Magyar Konferencia programfüzete és résztvevői a Bolsoje Bakalszkoe gorogyiscsénél (Sadrinszk)
Az elnökség megnyitja a konferenciát Sadrinszkban. N. I Jegorov, I. V. Bondarev, N. P. Matvejeva, Sz, G. Botalov, E. P. Kazakov
Az orosz szakemberek kutatásai nyomán képet alkothattunk arról, hogy a Kr. u. 4–6. században az egyes belső-ázsiai eredetűnek tartott kulturális hatások milyen mértékben érvényesültek az itt meglévő anyagi kultúrában. A konferencián élénk vitát váltott ki a kazah A. K. Kuskumbajev előadása, aki történeti és nyelvészeti érvekkel próbálta alátámasztani azt a teóriát, mely szerint a mai Kazahsztán területén lévő „madjar” törzs hátterében keletre szakadt magyar néptöredékeket kellene látni, bár a mongol kori áttelepítésük valóban nem zárható ki, de mindenképpen tételes bizonyításra szorul. Véleményét a konferencián jelenlévő nyelvészek, történészek és régészek is vitatták, számos szakember – az előadó érvelésében felfedezett – tévedésre, következetlenségre hívta fel a hallgatóság figyelmét. N. I. Jegorov a csuvas nyelvi elemek magyar nyelvben való megjelenését vizsgálta előadásában, míg a magyar Csáji László Koppány kulturális antropológus, etnográfus az „ethnosz” történeti terminológiaként való alkalmazásáról, és a történeti stúdiumokban használt ethnikus megközelítés nehézségeiről fejtette ki gondolatait.
A konferencián Vlagyimir A. Ivanov ufai professzor, aki korábban önálló kötetben dolgozta fel a keleti magyarokhoz kötött emlékeket, éppen az Uelgi lelőhely fontosságát hangsúlyozta előadásában, bemutatva, hogy az itt talált leletek milyen módon kapcsolódnak az Urál nyugati oldalának 6–9. századi (lomovátovói, nyevolinói és karajakupovói) leleteihez. Andrej M. Belavin és Natalja B. Krylaszova a halotti maszkok kialakulásáról, az azok mögött meglévő gondolati háttérről, a Perm környékén talált újabb ilyen leletekről és e leletek Kárpát-medencei kapcsolatrendszeréről tartott érdekfeszítő előadást. Beszámolójuk keretében ismertették a tárgytípus periodizációját, különböző csoportjait és az eltérő csoportok mögött felismert kognitív sajátosságokat. E tárgytípus keleti elterjedését az orosz kutatópáros egyértelműen a magyarokhoz köti. Jevgenyij P. Kazakov, a kora középkori volgai bolgár régészeti kutatások szakértője, áttekintést adott a kazanyi régió magyarokkal kapcsolatba hozható emlékeiről. Előadásában azt is bemutatta, hogy miként köthetők össze a vélhetően magyarokhoz kapcsolható emlékek a volgai bolgár leletanyaggal. A főszervező, Szergej G. Botalov és az Uelgi ásatás másik vezetője, Ivan V. Grudocsko cseljabinszki régész az eddig feltárt Uelgi temető leleteiről adott gazdag, részletes beszámolót, bemutatva azok párhuzamait is, megrajzolva az eddigi feltárás eredményeit. Az előadást követően a szakértők közösen nézték meg a leleteket és s vitatták meg a látottakat.
A magyar és orosz szakemberek megtekintik és közösen értékelik a leleteket
Mindezek után a kulcsszerepet játszó Középső-Volga-vidék következett. Dmitrij A. Sztasenkov régész a szamarai Volga-könyök keleti oldalának 4–10. századi régészeti leletei közt vélt felismerni a magyarok elődeihez köthető emlékcsoportokat. Érvelésében hangsúlyozta, hogy a jellegzetes uráli kerámiatípusok rendszeres Volga-vidéki feltűnésére alapozza a véleményét, amelyek a nomadizáló ősmagyarok révén kerülhettek a régióba. Ez a fontos eredmény talán a magyar nyelv ótörök jövevényszavaival is kapcsolatban állhat, hiszen az orosz kutatás mai véleménye szerint a Volga-vidéken török nyelvű népességek felbukkanásával már a késő hunkor óta számolhatunk.
Olekszij V. Komar kijevi kutató folytatta az előadásokat azokról a legfrissebb ukrajnai leletekről, amelyek feltehetően a magyarok elődeihez köthetőek. Az ukrán szakember érdekfeszítő előadásában részletesen kitért a vizsgált lelethorizont tárgyi emlékanyagának összetételére és bemutatatta, hogy a fémleletek díszítésére, formavilágára mely régiók emlékanyaga gyakorolt hatást. Türk Attila előadásában először a magyar őstörténet kutatásban itthon bekövetkezett szerkezeti, intézményi változásokat tárta a résztvevők elé. Ezt követően a Kárpátoktól az Urálig terjedő régió újabb leleteit tekintette át a honfoglalás kori hagyatékból kiindulva. Kiemelte a közvetlenül Volga-Urál vidéki kapcsolatot mutató lelettípusokat, valamint felhívta a figyelmet az archaeometriai kutatásokban rejlő lehetőségekre, mely a régészet számára kulcsfontosságú időrend tekintetében különösen fontos.
Merva Szabina a Kárpát-medencei 10–11. századi kerámiakutatás újabb eredményeiről számolt be, míg Langó Péter a Kárpát-medencében talált, 10. századi délkelet-európai kapcsolatrendszerrel rendelkező tárgytípusok sztyeppi és bizánci hátterével kapcsolatos vizsgálatainak eredményeiről tájékoztatta a konferencia résztvevőit. Az előadásokkal kapcsolatban érdemi vita indult a konferencia résztvevői között.
Merva Szabina előadása a konferencián
A tanulmányút részeként lehetőségünk volt tanulmányozni a Jekatyerinburgi Régészeti Múzeum és egy jekatyerinburgi magánygyűjtemény vonatkozó régészeti leleteit, valamint a Dél Uráli Egyetem Régészeti Múzeumának és a Cseljabinszki Múzeum Régészeti gyűjteményének leleteit. Megismerhettük a helyi ugor népességhez kötött tárgyi kultúra mellett a területen megjelenő erdős sztyeppi nomádok és északi finnugor hagyatékát, kézbe vehettük az egyes leleteket, azokról fényképeket, feljegyzéseket készíthettünk. A konferencia alkalmával módunk volt további kiadványcserére, s az újabb vonatkozó szakirodalom megismerésére is.
A szinyeglazovói kurgánok veretei a Jekatyerinburgi Múzeum gyűjteményében
Az ásatás, illetve a konferencia kapcsán lehetőségünk nyílt kézbe venni a térség kora középkori kultúráinak (kusnarenkovoi és karajakupovoi) jellegzetes kerámiaanyagát. Az „ismerkedés” számos tanulsággal járt: ahogy a korábban már tanulmányozott szakirodalom alapján sejthető volt, most bizonyossá vált a vonatkozó kerámiaanyag kapcsán, hogy a leletanyag, tekintettel annak formai klasszifikációjára, jellegzetes textúrájára és díszítéstípusaira, a tárgyalt temetők fémanyagával ellentétben semmilyen párhuzamot illetve kapcsolatot nem mutat az egyidős Kárpát-medencei kerámiaanyaggal. Ugyanakkor a keleti fémleletek helyi összefüggéseinek megítélésénél a kerámia 
kulcsszerepet játszik, mellyel sajnos hazai kutató idáig egyáltalán nem foglalkozott.
Jellegzetes uráli kerámia az Uelgi-tó partján fekvő temetőből
Munkánkat 2013. augusztus 16-án zártuk, majd ezt követően Moszkva érintésével hazautaztunk. Moszkvában a rendelkezésre álló idő alatt még megtekintettük a Keleti Múzeum kiállításait, annak kaukázusi és közép-ázsiai, valamint az északi rénszarvastartó nomádokhoz kapcsolódó gyűjteményét, amelyek egyaránt tartalmaztak régészeti és néprajzi vonatkozású leleteket.
Összefoglalás
Az expedíció és az ott elvégzett munka eredményeit összefoglalva elmondhatjuk, hogy az várakozásainknak megfelelően sikerült. 31 év elteltével újra magyar régészek dolgoztak a Kárpátoktól keletre, hogy a magyar őstörténet kérdéseinek megválaszolásához adatokat gyűjtsenek. Az új személyes kapcsolatrendszer kiépítése és bővítése mellett orosz nyelvi ismereteinket is gyakorolhattuk, mely a hallgatók, a jövő kutatói számára különösen fontos.
A cseljabinszki kollégák a további közös munka mellett köszönetképpen felajánlották a teljes Uelgi és valamennyi Cseljabinszk megyei magyar őstörténeti vonatkozású lelőhely közös, orosz-magyar keretek között megvalósuló publikálását is. A konferencián a magyar kérdés orosz és ukrán specialistái megbizonyosodtak arról, hogy az idei expedícióval magyar részről egy új fejezet indult a korai magyar történelem keleti szálainak régészeti vizsgálatában. Tekintettel arra, hogy mindezek tükrében maximálisan támogatják a további együttműködést, több régió esetében felmerült újabb lelőhelyek közös kutatásának a gondolata.. Ennek keretében a Permi Állami Egyetem meg is hívta csapatunkat 2014 nyarán egy közös expedícióra, a híres bajánovói 8-10. századi temető feltárásának folytatására.
Munkánkról itthon elsősorban az elektronikus sajtóban jelentek meg híradások több alkalommal is, melyek a közösségi oldalakon nagy sikert arattak, illetve a HírTV 2013. szeptember 5-én egy stúdióbeszélgetés keretében biztosított lehetőséget az eredmények bemutatására. Úgy vélem, hogy az elért eredmények, valamint a további potenciális lehetőségek, illetve a téma iránti hazai és keleti érdeklődés mindenképpen indokolja munkánk folytatásának szükségességét a következő, 2014. évben is. A támogatásokat ezúton is mindenkinek köszönjük!
Budapest, 2013. szeptember 5.
Türk Attila
TÁMOGATÓINK
Magyar Tudományos Akadémia BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport
MTA BTK Régészeti Intézet és Archaeogenetikai Laboratórium
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program
Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézete
Moszkvai Magyar Kulturális Intézet
Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület
Kelet- és Közép-európai Kutatásért és Képzésért Alapítvány
Nemzeti Örökség Alapítvány
Civil Régészeti Alap
Egri Közműtervező és Kivitelező Iroda Bt.
Hello Oroszország Utazási Iroda
Molnár Attila
Búth Károly József
Miriszlai Miklós Elek
Tóth Dóra
Tóth Barna
Kanovits Gyula Gergely
Losits Andrea
Dr. Nagy Péter
Baranyai Ágnes
Vincze Orsolya
Kővári Melinda Magdolna
Padányi-Gulyás Dávid
Ruba Szilvia
