Megjelent a Magyar Őstörténeti Témacsoport tanulmánykötete

Dentumoger kDENTUMOGER I.  - Tanulmányok a korai magyar történelemről
 
A MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportja e kötetével új tanulmánygyűjtemény-sorozatot bocsát útjára. A cél – mint annyi elődünké – a korai magyar történelem minél jobb megismerése. Az út nem csupán a szorosan vett magyar vonatkozású kérdések elemzésén keresztül vezet: olyan tanulmányoknak is helyet kívánunk adni, amelyek segítenek a magyarokra vonatkozó adatok megértésében, foglalkozzanak azok látszólag bármilyen távol eső témával is. Rendkívül fontos például a sztyeppe története, amely egyfelől a magyar vándorlások hátterét képezi, másfelől viszont számos megfontolandó párhuzamot kínálhat vizsgálódásainkhoz. A kora középkori Európa pedig azért fontos, mert segít megérteni azt a közeget, amelybe Árpád népe megérkezett. És miért Dentumoger a cím? Afféle állatorvosi ló, jelképezhetné akár a magyar őstörténet teljes problémakörét is: már magát a szót sem tudjuk megnyugtató módon értelmezni – sem nyelvileg, sem történetileg –, nem tudjuk térben és időben elhelyezni, mégis ott lebeg a tudatunkban. Fontos helyszíne lehetett az elődök történetének, itt vette feleségül Ügyek Emesét, és nemzette az első fejedelmet, Álmost. Itt álmodott Emese a leendő dinasztiáról és a leendő országról, amelynek lakói mi most vagyunk. Legalábbis a sok száz évvel később lejegyzett legendák szerint. Dentumoger éppen azt a bizsergést fejezi ki, ami az őstörténetet övezi: tudunk is róla valamit, meg nem is. És jó volna, nagyon jó volna többet tudni.
Tanulmányköteteinkkel éppen ennek a törekvésnek kívánunk teret biztosítani. Első kötetünk – a fentiek jegyében – igen sokszínű, éppúgy, ahogy terveztük. Magukról a magyarokról tulajdonképpen kevés szó esik benne, de mégis valamilyen módon minden tanulmány kapcsolódik a kérdéskörhöz. Három a sztyeppetörténet fontos eseményeit elemzi: az oguzok vándorlását, Iszmail bin Ahmad számánida emír 893. évi hadjáratát, amely a magyar szakirodalomban is komoly karriert futott be, illetve a szeldzsuk törökök – számunkra fölöttébb tanulságos – horászáni „honfoglalását”. Négy tanulmány a történelmi emlékezettel foglalkozik: hogyan látják a kazak, a kirgiz vagy a magyar énekmondók népük múltját, és hogyan írhatja át a múltat egy újfajta birodalmi emlékezet. Kettő a magyar hagyományokban nagy szerepet játszó hunokról szól: a német hagyománybeli szerepükről, illetve a Kaukázusban tovább élő töredékről. További három a népek genezisének kérdéseit taglalja más-más szempontból: hogyan írják saját őstörténetüket a horvátok; hogyan nyerték mai nevüket/ neveiket a közép- és belső-ázsiai népek; hogyan látja a magyar etnogenezist egy mai magyar néprajzkutató? Két tanulmány a magyarokkal és az ő neveikkel foglalkozik: az egyik azt feszegeti, hogy miféle neveket kaptak a 10. század második felétől az Árpád-ház keresztény férfi tagjai, a másik pedig a mára már szinte legendássá vált Kicsi és Ulu Madzsar városok nyomába ered.