
A szerző célja nem a „rejtvényfejtés”, vagy valami erőltetett új elmélet (új térkép, új vándorlási útvonal) felrajzolása, hanem lehetőség szerint a miértek megértése, abból a módszertani alapvetésből kiindulva, hogy csakis az okokat feltáró és antropocentrikus történetírás lehet intellektuálisan kielégítő. Noha az idézett irodalomban szép számmal szerepelnek nyelvészeti vagy régészeti tanulmányok is, e munka annak bizonysága szeretne lenni, hogy az írott források szűkös mivolta ellenére a történetírás még korántsem merítette ki tartalékait, s hogy a modellek, stratégiák, uralmi formák, a térségek feletti kontroll mechanizmusainak évszázadokba visszanyúló tradícióiról szóló diskurzus ismerete további elmélkedésre adhat okot a korai magyar történelem kapcsán is.