The graves 49 and 50 from Hortobágy-Árkus. The problem of the “structural integration” and the hungarian conquest

Gáll Erwin ‒ Szenthe Gergely / Erwin Gáll ‒ Gergely Szenthe

Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. / 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest

MŐK Kiadványok 4.1 (2022) 399–420

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2021.4.1_20

Jelen tanulmány célja, hogy egy kelet­magyarországi, speciális környezetföldrajzi fülkében elhelyezkedő 8–9/10. századi lelőhely két sírja (Hortobágy­Árkus 49, 50. sír) irányából két nagy korszak, a késő avar és a magyar honfoglalás kor közötti törés és folyamatosság történeti problematikáját régészeti perspektívából tárgyalja. A hortobágyi, a késő avar kort a magyar honfoglalás korral összekötő temető a Kárpát­medencében (máig) egyedi jelenség. Régészeti szempontból a két sírt a 9. század végére – a 10. szá­zad elejére tehetjük, vagyis a hagyományosan a 895. évre keltezett honfoglalás elé és a honfoglalást követő első évtizedekre. Ebben az időben a korai magyar hatalmi struktúra formatív fázisával lehet dolgunk, ami­kor még nem fejlődtek ki teljes mértékben az ehhez kizárólagosan kapcsolódó, új közösséget teremtő – és ezáltal a korábbi társadalmi csoportok képét is újrarajzolni képes – identitás elemei. Eszerint tehát míg a tájolás, a sírgödör jellegei és temetőtopográfiai helyzetük alapján a 49. és 50. sír egyértelműen a temető részét képezi, addig a bennük azonosított anyagi és valószínűleg szellemi kultúra egyes elemei egyértelműen a honfoglalás kori leletkörhöz köti e síregyütteseket. Valószínűleg ennek – a folyamat régészetileg szinte lát­hatatlan voltának – az eredménye, hogy a hortobágy­árkusi szinte az első olyan eset, hogy avar kori és hon­foglalás kori magyar struktúrák – lévén, hogy ezek csak kulturális eszközökkel nyilvánulnak meg, kulturális jelenségek – vegyülnek egymással. E célból a két struktúra között egyes személyek szintjén létrejövő kapcsolatot, a tanulmányban kifejtett szociológiai modell, a „strukturális integráció” kereteiben elemezzük. A nevében is politikailag értelmezhető „strukturális integráció” folyamata egy „overlap” jelenség, amelynek során a hódító struktúra úgy illeszti be hierarchikus módon, fentről lefelé, vagyis vertikalizált formában az illeszkedő közösséget (vagy egy közösség bizonyos individuumait), hogy annak elsődlegesen nem érinti és nem változtatja meg önképét és/vagy belső szerkezetét, miközben azonban külső státusa módosul, hozzáidomul a hódító csoport struktúrájához. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a magyar honfoglalás első fázisában az előbb említett struktúratörténeti jelenség valósult meg, amelyre e két sírban regisztrált temetkezési praktikák és a leletanyag utal. A két legutolsó hortobágyi temetkezésnél ennek értelmében a temetési reprezentációnak döntően státust jelölő, a csoportot a korabeli társadalom összképén belül pozicionáló, erős szimbolikájú elemei változtak meg. Az innovatív elemek közé a lovas temetkezés típusa, a presztízstárgyak, a fegyverek, a test beburkolásának, sírba helyezésének módja tartozik, amelyek a társadalmi reprezentáció csoport fölött ható, abból kifelé hatóan vizualizált elemei. Eközben a közösség elitjének a közösség szintjén túlnyúló reprezentációjában szerepet nem játszó elemek (a csoport alacsony státusú tagjai által megásott sír jellege és a tájolás, amely a csoporton belüli viszonyrendszerben értelmezhető) állandók maradtak.

Kulcsszavak: Hortobágy­Árkus, késő avar kor (8‒9. század), honfoglalás kora (10. század), temetkezési

szokások, 10. század anyagi kultúrája, strukturális integráció

The aim of this study is to discuss the theoretical aspects of the problem of discontinuity and continuity between two major periods, the Late Avar Period and the Hungarian Conquest Period in the light of the unpublished Graves 49 and 50 from Hortobágy-Árkus. For this purpose, we provide a sociological model which contributes to the understanding of the emergence of the new power structure. The graves are part of a multiperiod site (burial ground), which connects the Late Avar Period and the Conquest Period and it is a unique example of its kind in the Carpathian Basin. The archaeological observations concerning parallel finds support the dating of the two graves at the end of the 9th century and the beginning of the 10th century and probably represent the formative phase of the Hungarian power structure in the Carpathian Basin. The orientation, the characteristics of the grave-pits, and their topographical positions indicate that the two graves belonged to the Late Avar burial site, on the other hand, however, certain material finds reflect a different cultural context associated with Hungarian Conquest Period assemblages. On the base of the material culture and the burial practices we suppose, that through interpersonal relationships, the individuals in that graves could had became part of socio-political structures emerging in the Late Avar Period, and this allowed them to exchange and access material goods. It is important to underline, that their small population groups based on blood ties (clans) could preserve their customs, and instead of the often interchangeably used „acculturation”, the material evidence may rather be read as a sign of „structural integration” – as this particular case suggests. „Structural integration” is also an „overlap” phenomenon, during which the structural hierarchies of the conquering entity integrates that of the conquered community (or of its individual members) in a vertical way (from top to bottom). Primarily, this does not effect the self-image or internal structure of the group, but changes only the external status, by changing its relation to the dominant group. We believe that this model can be useful for interpreting the case of Graves 49 and 50 at Hortobágy. It seems that only certain elements of the burial representation – primarily those with a strong symbolic meaning, indicating the social status of the individuals, positioning the buried individuals within their social network – have changed (namely, the horse burial, the grave accessories, and placing them in the grave), while other elements which did not play any role from this point of view remained unchanged (the orientation and the features of the grave pit).

Keywords: Hortobágy-Árkus, Late Avar Period (8–9th century), Hungarian Conquest Period (10th century), burial practices, material culture of the 10th century, structural integration