Natalja P. Matvejeva – Alekszandr Sz. Zelenkov – Gyóni Gábor

Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. / 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest

MŐK Kiadványok 4.1 (2022) 523–540

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2021.4.1_30

A cikkben áttekintésre kerülnek Nyugat­Szibéria korai középkori kulturális­történelmi folya­matai a magyar etnogenezis kontextusában. A szerzők kritikusan viszonyulnak ahhoz a nézethez, amely kizárólag az erdős sztyeppi, vaskori szargatkai kultúrához köti a magyarok feltételezett nyugat­szibériai ős­hazáját. A bakalszkojei, potcsevasi, karimi régészeti kultúrák elemzése polietnikus, társadalmi értelemben is gyorsan változó, kiterjedt külső kapcsolatrendszerrel rendelkező népességet sejtet a 3–8. századig terjedő időszakban, akár enklávé­szerű képződményeket létrehozó türk infiltrációval is számolva. A szerzők szerint tehát, V. A. Ivanov véleményét támogatva, több középkori kultúra is megfeleltethető az Urál térségét aztán elhagyó, távozásakor már politikai értelemben is szervezett Hetumoger szövetség tárgyi­anyagi kultúrájá­nak „megragadására”. A következő kutatások feladata lesz, hogy a Tobol­vidék erdős sztyeppi övezetére kiterjedő bakalszkojei kultúrát, az Irtis menti erdős sztyeppi potcsevasi kultúrát, a dél­uráli karajakupovói kultúrát e hipotézisre reagálva is tanulmányozza, összefüggésben azzal a felvetéssel is, hogy a tulajdonkép­peni magyar nép kialakulása viszonylag gyorsan mehetett végbe, jelentős részt külső hatásra.

Kulcsszavak: Magyar etnogenezis, korai magyar történelem, régészet, szargatkai kultúra, bakalszkojei kultúra, potcsevasi kultúra, Urál, Nyugat­Szibéria, kusnarenkovói kultúra, karajakupovói kultúra