Археологически данни по въпроса за българо-унгарските отношения през X в. във връзка с гробница 1001 на Тазлар-Темпломхедь

Gulyás Gyöngyi ‒ Gallina Zsolt ‒ Türk Attila ‒ Pánya István ‒ Langó Péter / Дьондьи Гуяш – Жолт Галлина – Аттила Тюрк – Ищван Паня – Петер Ланго

Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. / 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15–16, 2019, Budapest

MŐK Kiadványok 4.2. (2023)

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2023.4.2_31

A dolgozat Tázlár település egyik legismertebb régészeti lelőhelyét, illetve annak egy kiemelkedő 10. századi sírját mutatja be, melyet a nép nyelve Templomhegy néven őrzött meg. A lelőhely sajnos folyamatosan pusztult az elmúlt évtizedekben az intenzív földművelés, kincskeresés és földelhordás során. A honfoglalás korából – a 10. század közepe tájáról – származik az egyik legjelentősebb emlék, egy előkelő, rangos mellékletű nő temetkezése. A sírba egy sávos piros festéssel díszített kerámia is került, amely importlelet a honfoglalás kori hagyatékban és egyértelműen a korabeli bolgár-magyar kapcsolatok emléke. Ennek kapcsán egyrészt bemutatjuk a sírt és a rozettás lószerszámveretes temetkezések Duna–Tisza közi elterjedésének legújabb eredményeit, illetve a dél-alföldi közösségi régészet szerepét a korszak kutatásában. A teljesen egyedülálló, szenzációs kerámialelet kapcsán azonban teljes kitekintésben áttekintjük a bolgár kérdés valamennyi aspektusát a kora középkori Kárpát-medencében: a késő avar kortól a bolgár–magyar régészeti kapcsolatok kezdetén át napjainkig.

Kulcsszavak: honfoglaláskor, Tázlár, rozettás lószerszámveretek, 10. századi bolgár–magyar kapcsolatok, festett kerámia, közösségi régészet, régészeti kutatástörténet

Село Тазлар се намира в сърцето на унгарската низина, на Пясъчното плато. През 2018 г., на Църковният хълм – на територията на некропола около местната църква е проучен гроб от времето на „Завоюването на родината“. В гроб с правоъгълна форма и ориентирания З–СЗ и И–ЮИ е открит добре съхранен скелет на около 50 годишна жена с европеидно-монголоидни (турански) черти, поставен по гръб и леко извит надясно. Скелетът е малко „притиснат” в северна посока – към стената на гробната яма, която първоначално може би е била оформена със странична кухина. Пред и над долните части на краката са открити поставени части от кон, без следи от кожата. Конят е около 2,5-3 годишен, среден на ръст, от северен тип, като смъртта му навярно е настъпила през зимата или в ранна пролет.