Noi date arheologice și antropologice privind spațiul funerar din Cluj-Napoca - strada Zápolya. Observații pe marginea analizelor de radiocarbon și habitatul Bazinului Transilvaniei în secolul al X-lea

Gáll Erwin – Türk Attila – Nagy Szabolcs – Sarah Peter – Wanek Ferenc – Haramza Márk / Erwin Gáll – Attila Türk – Szabolcs Nagy – Sarah Peter – Ferenc Wanek – Márk Haramza

Первый Молдо‒Венгеский археологический круглый стол, посвященнный вопросам раннего средневековья Восточной Европы. Кишинёв, 10‒11 июня 2015. / I. moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11.

MŐK Kiadványok 1 (2020) 347–457

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2020.1_16

A Zápolya utca (néhai Dosztojevszkij utca) név alatt ismert lelőhely Kolozsvár főterétől mintegy 1430 m-re DK-re található, Szamos III., alsó Kövespadnak nevezett teraszának É-i peremén. Mivel a legtöbbet idézett 10. századi erdélyi lelőhelyről van szó, számos elemzés tárgya volt már korábban is, elsősorban abban a kontextusban, hogy mikor és milyen körülmények között szállták meg a honfoglaló magyarok Erdélyt. Mivel 2017-ben a múzeumi revízió során előkerült a temető antropológiai anyaga, illetve újabb tárgyak (köztük egy szablya) is, kutatócsoportot hoztunk létre az újra leltározott és rendbe tett temető hagyatékának teljes feldolgozására. A munkába a napjainkban már nélkülözhetetlen természettudományos vizsgálatokat is bevontuk, így összetett elemzésre volt módunk, amely elsősorban a temetkezések pontosabb keltezését érinti. Ennek eredményeként ma már elmondhatjuk, hogy a temető egyetlen sírjának megásását sem keltezhetjük 925‒930 elé, míg a temető felső időhatárát 970‒980 körül húzhatjuk meg. Azt, hogy az itt eltemetettek helyben, vagy máshol születtek, illetve mennyi időt tölthettek a jelenlegi Kolozsvár területén, ma még nem tudjuk megválaszolni, viszont a most előkerült csontanyag stabil izotópos (stroncium és oxigén) vizsgálata a jövőben erre választ adhat majd, miként a beazonosított lelőhely teljes feltárását is tervezzük. Ma úgy véljük, hogy a Kolozsvár-Zápolya utcai temetőben feltételezhető korai, már a 10. század első évtizedeiben történt temetkezés (vö. a 6. sír keltezése), amely egyben azt is jelzi, hogy a migrációs és hódítási folyamat eléggé korai időkben érinthette e vidéket. Mint bármely nomád népességnél, illetve hatalomnál, a hódítás jellegét nem a közvetlen területfoglalásban kell mérni, hanem más szempontból szükséges értelmezni. Ilyen lehet a régió gazdasági erőforrásainak megszerzése (pl. sólelőhelyek), a helyben talált népesség meghódoltatása és adóztatása (vö. a mikrorégió 8‒9. századi szláv lelőhelye-inek elterjedési térképe), legelőterület-szerzés stb. Erdély esetében ezt a folyamatot nagymértékben segít(het)te a régi római útrendszer fennmaradt része, amelyhez a kolozsvári honfoglalás kori temetők földrajzi elhelyezkedése is töké-letesen illeszkedik, amint azt részletes elemzésünkben kimutattuk. Tömeges beköltözéssel azonban a korai időszakban továbbra sem számolhatunk. Itt fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy általánosan az Erdélyi-medencében, speciálisan pedig a Kis-Szamos völgyében rendkívül sok nagyfelületű megelőző feltárás történt az utóbbi két évtizedben, ám a honfoglaló temetők lelőhelysűrűsége ennek ellenére gyakorlatilag semmit sem változott. Továbbra is megfigyelhető a szubbotci jellegű leletek teljes hiánya, illetve számos leletegyüttes (vö. 11. sír) teljesen egyedi jellege a korszak hagyatékában. Mindez egy sor tisztázatlan kérdést eredményez még akkor is, ha az utóbb említett jelenségre az egyre gyarapodó avar kori leletpárhuzamok talán magyarázattal szolgálnának. Arra a kérdésre, hogy a klasszikus honfoglaló anyaggal jelentkező erdélyi temetők az etelközi szállásokról beköltöző honfoglaló magyarok átvonulásának bizonyítékai vagy sem ‒ amint ezt korábban több kutató is valószínűsítette ‒, hagyományos régészeti módszerekkel és a jelenleg rendelkezésre álló leletanyag hagyományos régészeti időrendje alapján nem lehet válaszolni, de nem tartjuk valószínűnek. A Kolozsvár-Zápolya utcai 6. sír radiokarbon kormeghatározása és a csontváz életkorának összefüggései azonban elsőként sikerült biztosan kimutatnunk, hogy Erdélyben is temettek el még biztosan a keleti, etelközi szálláson születetteket. Dolgozatunk végén szorosan kapcsolódnak ehhez a témához az erdélyi hágók beköltözésben játszott, feltételezett szerepét tárgyaló megállapításaink.

Kulcsszavak: 10. század, Kolozsvár-Zápolya utca, 14C keltezés, honfoglaló magyarok, Erdélyi-medence

Situl arheologic cunoscut în literatura de specialitate sub numele de strada Zápolya (uneori strada Dostoievski) se află la cca 1430 de m sud-est de centrul orașului Cluj-Napoca, pe marginea nordică celei de-a treia terase a Someșului, denumită și Pietroasa inferioară. Fiind una dintre cel mai studiate descoperiri funerare din secolul al X-lea în Bazinul Transilvaniei, înmormântările de aici au beneficiat de numeroase analize mai mult sau mai puțin detaliate. Analizele combinate evidențiază variabilitatea mare a datării fiecărui mormânt. Datările combinate ale înmormântărilor nu sunt anterioare anilor 925/930 și nu sunt ulterioare anilor 970/980. Nu se poate preciza dacă indivizii înmormântați s-au născut în zona actualului oraș Cluj-Napoca sau în altă parte. Numai viitoare analize ale izotopilor stabili de stronțiu și oxigen, desfășurate în paralel cu noi cercetări arheologice de teren, pot limpezi acest aspect. Foarte proba-bil, ansamblul funerar de la Cluj-Napoca - strada Zápolya funcționa deja în prima jumătate al secolului al X-lea (vezi de exemplu datarea mormântului 6). Astfel, se poate considera că procesul de migrație și de cucerire a atins destul de timpuriu zona Someșului Mic. Caracterul cuceririi nu trebuie conceput modern și teritorialist. Cuceririle înfăptuite de grupurile nomade vizau în principal acapararea resurselor (mai ales saliferne în cazul Transilvaniei), prelevarea unor contribuții în natură de la populația locala (în acest sens vezi răspăndirea descoperirilor microregiunii din seco-lele VII‒IX cartate), și controlarea terenurilor de pășunat. Cucerirea a fost probabil facilitată și de infrastructura de drumuri a epocii romane, pe lângă care au fost descoperite ariile funerare din secolul al X-lea. Trebuie să subliniem că în ultimele două decenii s-au realizat săpături preventive extinse în Bazinul Transilvaniei în special, în regiunea Someșului Mic. Cu toate acestea, densitatea și macrotopografia descoperirilor funerare din secolul al X-lea nu s-a modificat semnificativ. Pe baza datelor existente putem conchide că o migrație în masă dinspre de scris toponimul din limba maghiara nu poate fi documentată în primele două treimi ale secolului al X-lea. Absența descoperirilor de tip Szubbotci și unicitatea inventarelor unora dintre mormintele din strada Zápolya (de exemplu mormântul 11) suscită o serie de întrebări la care încă nu putem răspunde, în ciuda unor analogii mai îndepărtate din epoca avară. Totodată, nu se poate susține nici dacă mormintele clasice din secolul al X-lea atribuite cuceritorilor maghiari din Bazinul Transilvaniei indică o migrație directă dinspre Atelcuz, așa cum a crezut mai mulți cercetători. Strâns legat de aceste observații, la sfârșitul analizei noastre am dezbătut cu spirit critic presupusul rol jucat de pasurile transilvănene în cadrul migrației de la sfârșitul secolului al IX-lea.

Cuvinte cheie: secolul 10, Cluj-Napoca-strada Zápolya, analize de 14C, cuceritorii maghiari, Bazinul Transilvaniei