A Prut‒Dnyeszter régióból ismert besenyő és oguz lovastemetkezések elkülönítésének kérdéséhez

Виталий А. Железный / Vitalij A. Zseleznij

Первый Молдо‒Венгеский археологический круглый стол, посвященнный вопросам раннего средневековья Восточной Европы. Кишинёв, 10‒11 июня 2015. / I. moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11.

MŐK Kiadványok 1 (2020) 479–522

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2020.1_18

 

download pdf

 

В настоящей статье были исследованы печенежско-торческие погребения c частями коня Пруто-Днестров-ского региона IX‒XIV вв. Всего проанализировано 83 захоронения. Была произведена попытка выделения при-знаков печенежского и торческого (огузского) обрядов захоронения. Общепринятым в историографии яв-ляется предположение, что огузы помещали части коня над человеком. Печенеги же располагали их рядом с человеком, на одном с ним уровне. Исходя из этой особенности, получается, что в Пруто-Днестровском регионе, в основном, распространен печенежский тип обряда. В ходе исследования было выдвинуто пред-положение, что тип останков коня также является этнокультурным маркером. Печенеги хоронили своих умерших с конским черепом, либо со сложенной шкурой коня. Торки погребали с растянутой шкурой. В таком виде, обряды печенегов и торков между собой схожи, что проистекает из их родственного происхожде-ния. Об этом свидетельствуют и письменные источники. В них содержатся сведения, что печенеги были огузским племенем. В работе было высказано предположение, что размещение останков коня вертикально относительно человека связано с проникновением ислама в среду кочевников. В Пруто-Днестровском регионе такие погребения распространяются, главным образом, в золотоордынский период. В итоге исследования получилось, что печенежские погребения фиксируются в Пруто-Днестровском регионе в период X‒XII вв., в основном в X‒XI вв. Погребения торков известны с X по XIV вв. Сравнение печенежско-торческого населения X‒XI вв. разных регионов Восточной Европы, позволило прийти к заключению, что в Пруто-Днестровском регионе у кочевников социальная стратификация была слабее, чем у кочевников Заволжья. Также, в отноше-нии Пруто-Днестровского региона было выявлено, что, чем большим количеством костей сопровождаются останки коня в погребении, тем вероятнее его отнести к более позднему времени, и наоборот, чем меньшим объемом они представлены, тем к более раннему периоду их стоит отнести.

Ключевые слова: поздние кочевники, печенеги, торки, огузы, погребальный обряд, погребения с

конем, погребения со шкурой коня

 

A tanulmány a Prut‒Dnyeszter régió 9–14. századi, besenyőkhöz és úzokhoz köthető részleges lovastemetkezéseit vizsgálja. A szerző összesen 83 sírt elemez, és kísérletet tesz a besenyő és úz (oguz) temetkezési szokások elkülönítésére. A kutatásban általánosan elfogadottnak számít az a feltevés, hogy az oguzok az elhunyt felett helyezték el az áldozati ló egyes részeit, a besenyők ezzel szemben a halott mellé tették, vele egy szintre. Ebből kiindulva megállapítható, hogy a Prut‒Dnyeszter régióban alapvetően a besenyő típusú temetkezés volt elterjedt. Felmerült az a feltevés, hogy a ló ma-radványainak típusa is bírhat etnikumjelző szereppel. A besenyők halottaikat lókoponyával vagy lenyúzott, összehajtott lóbőrrel temették el, ezzel szemben az oguzok kiterítve helyezték el a lóbőrt a sírban. Ebben a tekintetben tehát a besenyő és oguz temetkezési szokások hasonlóak, amely a két nép rokoni kapcsolataira vezethető vissza. Ezekről a kapcsolatokról az írott források is tudósítanak; az egyik azt írja, hogy a besenyők az oguzok egyik törzsét alkották. A szerző megfogalmazza azt a feltételezést, hogy a ló egyes részeinek az elhunythoz képest vertikálisan történő sírba helyezése az iszlám vallás nomádok közti elterjedésével áll összefüggésben. A Prut‒Dnyeszter régióban az ilyen típusú temetkezések csak az Arany Horda időszakában terjedtek el igazán. A tanulmány azzal az eredménnyel zárul, hogy a besenyő temetkezések a Prut‒Dnyeszter régióban a 10–12. század közé, azon belül is főleg a 10–11. századra keltezhetők. Oguz temetkezések a 10–14. századból ismertek. A 10–11. századi besenyő–oguz népesség különböző kelet-európai régiókból ismert temetkezéseinek összehasonlítása eredményeként a szerző arra a következtetésre jut, hogy a Prut‒Dnyeszter régió nomád társadalmának rétegződése egyszerűbb volt, mint a Volgától keletre élt nomádok társadalmáé. Emellett a Prut‒Dnyeszter régióval kapcsolatban arra is fény derült, hogy minél nagyobb számban kerülnek elő lócsontok a temetkezésekből, annál valószínűbb, hogy azok későbbre keltezhetők, a kisebb mennyiségű lócsont pedig inkább korai keltezésre utal.

Kulcsszavak: késő nomádok, besenyők, úzok, oguzok, temetkezési szokások, lovastemetkezések, lóbőrös temetkezések