Sárbogárd-Tringer-tanya

A Sárbogárd-Tringer-tanyai lelőhely a Sárvíz völgyének keleti oldalán, egy a valamikori ártér határát szegélyező, hosszan elnyúló, északnyugat–-délkeleti irányú dombhát északi részén helyezkedett el. A lelőhelyet útépítés során fedezték fel 1961 márciusának elején, az első sírok előkerülését követően a földmunkát felfüggesztették, a leletek előkerüléséről értesítették a székesfehérvári Szent István Király Múzeumot. A lelőhely feltárását Kralovánszky Alán 1961. március 16. és július 7. között végezte el, melynek során 13 késő bronzkori urnasír, egy késő római kettős igáslósír és két további lótemetkezés, valamint egy kora Árpád-kori temető került elő. A kora Árpád-kori temető teljesen feltárt, összesen 100 sír került elő. A temető alakja követte a domb formáját, így északnyugat–délkeleti irányba erősen megnyúlt. Az útépítés során a temető északi oldalán kilenc sírt elpusztítottak (92–100. sír), azonban a sírok antropológiai anyagát összegyűjtötték, helyüket megjelölték. A temető északi szélén egy csaknem teljes borjútemetkezés került elő, melyet a feltárás vezetője a kora Árpád-kori temetőhöz kapcsolt és a honfoglaló magyarság szarvasmarhakultuszának egyik bizonyítékaként értelmezett, azonban más kutatók a temető és a szarvasmarha csontvázának kapcsolatát vitatják.

A temetőben a nemek eloszlása megközelítően kiegyensúlyozott (37 férfi-, 29 női sír), magas volt a gyermekhalandóság (a temetkezések egyharmada gyermeksír), a felnőtt korosztály pedig leggyakrabban 40 és 60 éves kor között halálozott el. A sírok tájolásai széles spektrumon (224 és 335° között) váltakoztak, ezek az eltérések a temetőben jól elkülöníthető sírcsoportokat is alkottak. Alacsony a mellékletes sírok aránya, mindössze csak a temetkezések 29 százaléka tartalmazott valamilyen típusú leletanyagot. Ennek ellenére a honfoglalás és kora Árpád-kor tárgyi kultúrájának sok eleme megjelent: a lószerszámok (körte alakú kengyelpár, oldalpálcás zabla – 5. sír), fegyverek (csontmerevítéses íj, nyílcsúcsok – 5. sír), gyöngyök,  kauricsigák, hajfonatkorongok (24.; 28. sír), veretes öv, bőrtarsoly (33. sír). A gazdag és látványos leletanyagot tartalmazó temetkezéseken túl a temetőben találtak szegényebb, egyszerű bronz- és ezüstkarikákat (28.; 46.; 57.; 61.; 67. sír), S–végű karikákat (9.; 68.; 80.; 87. sír), félholdalakú csüngőt (84. sír), vaskéseket (12.; 41.; 55.; 59.; 62. sír) és állatcsontot (43. sír) tartalmazó sírokat is..

 

 

1. ábra Sárbogárd-Tringer-tanya, temetőtérkép

 

A leletanyag legkorábbra keltezhető csoportját a hajfonatkorongok és az övveretek alkották, párhuzamaik a 10. század első felére helyezik a temető nyitását. A temető használatának utolsó stádiumára utalhatnak a szélső sírokból előkerült S–végű karikák, amelyek megjelenését a Dunántúlon Szőke Béla a 10. század 60-as–70-es éveire helyezi. Ezzel a véleménnyel szemben több kutató megjegyezte, hogy a tárgytípus megjelenése egy-két évtizeddel korábbra is helyezhető. A temető a 10. század elejétől a 10. század utolsó harmadáig lehetett használatban, a legkorábbi sírok a temető északi és középső sávjában feküdtek, tájolásuk minden esetben nyugat–keleti, vagy attól északi irányba tért el; a későbbi, a 10. század második felére keltezhető temetkezések tájolása minden esetben a nyugat–keleti iránytól dél felé tért ki. A késői sírok többsége a temető déli oldalán feküdt, azonban a temető északi oldalán is található néhány, a 10. század második felére keltezhető sír is, ezen temetkezések tájolása azonban minden esetben jelentősen eltér a környezetében fekvő korábbi sírokétól.

A temető egyik leggazdagabb sírja a 33. temetkezés volt, amelyben a közösség egyik meghatározó, idősebb férfi tagja feküdt, sírját egy kisebb, temetkezésektől mentes térség veszi körül, környezetében pedig két gazdag, hajfonatkorongokat tartalmazó női sír helyezkedett el. A temetkezés nem keltezhető a 10. század első felén belül pontosabban, helyzetéből adódóan azonban a temető egyik legkorábbi sírjának tekinthető. A 33. sír különlegessége, hogy a ruházat, az öv és a tarsoly bőranyagának egy része, feltételezhetően a fémvereteinek, illetve a tarsolyban található vascsiholó fémanyagának köszönhetően részben konzerválódott.

A 33. sírt a helyszínen kibontották, a sírról több fényképet és egy részletrajzot készítettek, majd egyben kiemelték és beszállították a Szent István Király Múzeumba. A temetkezés a múzeumba kerülést követően sokáig az állandó kiállítás része volt. Az elsődleges bontás során a sírból előkerült tárgyakat restaurálták és visszahelyezték a sírba. A teljes bontására valamikor az 1970-es évek elején került sor, azonban erről a munkafázisról dokumentáció nem készült.

 

BRONZ VERETES ÖV (33. sír)

14 darab enyhén elkerekedő, levél alakú, a levél szárán lyukas veret; 24 darab enyhén megnyúlt levél alakú veret; 1 darab enyhén szögletes alakú bújtatós veret és 1 darab nagyszíjvég. Az elkerekedő alakú veretek a bőrszíjra merőlegesen, míg az enyhén megnyúlt alakú veretek párhuzamosan helyezkedtek el.  A veretek öntöttek, felületük erősen kopott. A test jobb oldalán, a jobb oldali medencelapát és a jobb oldali lengőbordák között néhány veret az öv bőrmaradványaiba ágyazódva maradt meg. 

Az öv feltételezhetően nem viseleti helyzetben volt a sírban, a veretek elhelyezkedése alapján a gerinc vonalából indulva először körbetekerték a test körül, majd a lelógó szíjvéget ismételten körbetekerték, átdugva a test jobb oldalán a szíj végét az övön. Az öv megmaradt bőranyagára ráhurkolva, egy, az övnél vékonyabb mellékszíj került elő, amelyen a tarsoly függött.

Szíjvég H.: 4,4 cm; Sz.: 1,4 cm. Csat H.: 2,2 cm; Sz.: 1,4 cm. Álló veretek H.: 1,8 cm; Sz.: 1,4 cm. Fekvő veretek H: 1,6 cm; Sz.: 1,8 cm. 

 

 

2 ábra Sárbogárd-Tringer-tanya 33. sír, övveretek, csat és szíjvég

 

DÍSZÍTETT BŐRTARSOLY (33. sír)

A jobb alkarok alatt, részben a jobb oldali medencelapát peremén egy bőrtarsoly díszített bőr fedőlapjának maradványa került elő. A bőrtarsoly a veretes övre egy, az övnél vékonyabb mellékszíjon volt felfüggesztve, amelyet a test jobb oldalán csomóval rögzítettek az övön. A bőrtarsoly előlapja díszített volt. Az előlap szélén egy keskeny keret futhatott körbe, amelyen belül feltételezhetően több sorban, teljes hosszban stilizált palmetta minta helyezkedett el.

A tárgy elpusztult. A bőrmaradvány befoglaló mérete megközelítően 5×3,75 cm.

 

 

 

 

 

 

  3 ábra Sárbogárd-Tringer-tanya 33. sír, bőrtarsoly

 

HAJFONATKORONGOK (24. sír)

Egy 14 év körüli gyermek sírjából, a mellkas bal oldaláról vörösrézlemezből készül hajfonatkorongpár került elő. A korongokon a mintát egyoldalas trébeléssel/poncolással alakították ki. A korongpár központi eleme két egymásba fonódó indapár, amelyek egy téglalapalakzatot fognak közre. Az indapár a középső szögletesen kialakított elemtől a korong széle felé, sugár irányba, nyolc ágra bomlik. Az indák végei spirálisan visszahajlanak, esetlegesen kiszélesednek. A kompozíciót körbe egy durván kialakított széles sáv szegélyezi, amelyben egymástól egyenetlen távolságra elhelyezkedő pontok sora fut körbe. A minta kialakítása elnagyolt, feltételezhetően a felrajzolás nélkül dolgozott az ötvös. A korongok felületét feltételezhetően ónozták, hogy az nemesfém hatását keltse. 

Á.: 8,1 - 8,3 cm; v.: 0,2 cm. Ltsz.: SzIKM. 61.158.2‒3.

 

 

4. ábra Sárbogárd-Tringer-tanya 24. sír, hajfonatkorongok

 

A tanulmány letölthető. 

 

 

 

 

K. Éry Kinga: Reconstruction of the tenth century population of Sárbogárd on the basis of archeological and anthropological data. – A sárbogárdi X. századi közösség rekonstrukciója régészeti és embertani adatok alapján. AlbaRegia VIII–IX, (1967) 1968, 93–147.

 

Kralovánszky Alán: Szarvasmarha temetkezés a honfoglalás korából. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei I, 171–184.

 

Kralovánszky Alán: Die landnahmezeitliche Rinderbestattung von Sárbogárd. AlbaRegia VI–VII, (1965–66) 1966, 89–99.

 

Kralovánszky Alán: Honfoglaló őseink szarvasmarhakultusza. In: Az őshazától a Kárpátokig. Szerk. Szombathy Viktor. Budapest, 360–374.