The Bashkirian–Hungarian problem – Sources and stereotypes of historiography

Ярослав В. Пилипчук / Jaroslav V. Pilipcsuk

Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom, 2014. november 4–6. Conference of young scholars on the Migration Period. November 4–6, 2014, Esztergom

MŐT Kiadványok 3.2 (2017) 233–243

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2017.3.2_10

Jelen dolgozat a baskír–magyar kapcsolatok kutatásának legaktuálisabb kérdéseit foglalja össze. A legfontosabb megállapítás, hogy a 13. századi francia utazó szerzetesek Magna Hungaria adatai és Baskíria nem feleltethetők meg teljes egészében egymással. Mindössze két-három baskír etnonim hozható kapcsolatba a magyarokkal. Ugor komponens biztosan részt vett a baskír etnogenezisben, de ezek a tényleges magyarokhoz meglehetősen kevés szállal kötődtek. Al-Maszudi Badzsgurd és Nukarda információi a magyarokhoz és a bolgárokhoz köthetők, a keleti források basgird és badzsgurd népnevei pedig egyértelműen a magyarokra vonatkoznak. A kelari alak a pannoniai magyarokat jelöli, amely a magyarok vezetőjének tisztségnevéből, a királyból származik. A keleten maradt magyarok 1237 körül a mescserek térségébe költöztek. A kaukázusi magyar őshaza tézise nem tűnik valószínűnek, az ottani Madzsar város elnevezésének nincs kapcsolata a magyarokkal. Az Urál nyugati előterében a kusnarenkovoi és karajakupovoi kultúrák népessége a magyarok rokona lehetett. Az említett két kultúra mellett a bakali kultúra népessége is azon sztyeppi környezetben élő ugor népességekhez köthető, amelyekből a magyarok kiváltak. Ezen kultúrák népessége egykor ősmagyar nyelven beszélhetett. Egy részük még a 13. században Baskíriában és a Káma folyó völgyében, illetve a Volga térségében lakott, ugyanakkor a csialiki régészeti műveltség népessége nem hozható kapcsolatba a magyarok elődeivel. A keleten maradt ugor-magyar népesség nyelvében és kultúrájában eltörökösödött és a baskírokba olvadt a középkor folyamán.

Kulcsszavak: baskír–magyar problematika, magyarok, baskírok, Magna Hungaria, keleti magyarok, népnevek

This paper addresses the topical issues of the Bashkir-Hungarian historical research. Ungaria Maior is not identical with Bashkiria. Only two of the Bashkirian ethnonyms are connected with the Proto-Hungarians. The Ugric component certainly had a role in the ethnogenesis of the Bashkirs, but the latter had little to do with the actual Hungarians. Al-Masoudi’s information about the Bagjurd and Nukarda relates to Hungarians and Bulgarians. The name Bashgird (badjgurd) in eastern sources refers to Hungarians, whereas Kelars (Kerel) denotes the Pannonian Magyars. This ethnonym derives from the ruler’s title in Hungarian (király, ‘king’). Magna Hungaria of the Franciscans is not identical with Hungaria Maior of the Dominicans. Hungarians of Jeretamir lived near the Don. While the hypothesis about the Caucasus as the ancestral homeland of the Hungarians is most probably wrong, and the city name Majar is not connected with the Hungarians, the population of the Kushnarenkovskaya and Karayakupovskaya cultures in the Ural Mountains seem to have been related to the them. The people of the Kushnarenkovtsy and Karpayakupovtsy cultures, along with the population of the Bakal culture, formed part of a large Ugric population in the steppes, from among whom the Hungarians separated. They appear to have spoken a language close to that of the ancient Hungarians. Some of them migrated to the Volga–Kama region by the 13th century. The people of the Chiyalik culture, however, are not related to the ancient Hungarians. The Ugric–Hungarian people who stayed in the territory of Bashkortostan was later assimilated by the Bashkirs.