Современные результаты археологических исследований ранневенгерских памятников и некоторые лингвистические аспекты

Türk Attila / Аттила Тюрк

Первый Молдо‒Венгеский археологический круглый стол, посвященнный вопросам раннего средневековья Восточной Европы. Кишинёв, 10‒11 июня 2015. / I. moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11.

MŐK Kiadványok 1 (2020) 55–107

DOI 10.55722/Arpad.Kiad.2020.1_05

 

download pdf

 

A korai magyar történelem igencsak forrásszegény kutatási terület. Így a régészet, mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág, kiemelkedő jelentőséggel bír. Fontos hangsúlyozni, hogy a régészet esetében a kutatási módszerek terén is jelentős bővüléssel számolhatunk, elsősorban a nagy lendülettel megindult bioarcheológiai vizsgálatoknak köszönhetően. Az utóbbi évek legjelentősebb magyar őstörténeti régészeti eredménye az etelközi szállásokkal azonosított Szubbotci-típusú lelőhelyek számának robbanásszerű növekedése volt a Dnyeszter középső és alsó folyásvidékén. A Dnyeper folyó középső és alsó folyása mentén jelenleg 10–12 lelőhely köthető az etelközi szállásokhoz. Itt jól tükröződnek a szomszédos, elsősorban az északi, szláv területekkel, valamint a Krím térségében a bizánci kultúrkörrel létrejött kapcsolatok. A leletanyag időrendje mellett annak jellege is kifejezetten összhangot mutat a muszlim források által a magyarok 9. századi elődeiről rajzolt képpel. Keletebbre a szamarai Volga-könyök és a Dél-Urál tágabb térsége továbbra is az, amely a magyar etnogenezis tekintetében a legtöbb kapcsolatot mutatja. Munkahipotézisként elmondhatjuk, hogy a magyarság elődeinek régészetileg legkorábban megfogható nyomát az Urál hegységtől keletre, a cseljabinszki Urálontúl régió keleti szomszédságában feltételezhetjük. Az itt élők egy csoportja feltehetően a 9. század elején indult el nyugati irányba. Ez a közösség rövid időn belül megjelent a Volga bal partján, és szállásterülete kiterjedt Volgai Bolgária határáig. Ezt követően egyik része a Káma mentén maradt. A másik csoport pedig még a 830-as évek előtt nyugat felé vándorolt, majd a Fekete-tenger északi előterében telepedett meg. A 890-es évek és a 10. század eleje között a Szubbotci-horizont jellemző tárgytípusai eltűntek a Fekete-tenger északi előteréből, ugyan-akkor felbukkantak a Kárpát-medencében, ahol megfigyelhető a továbbfejlődésük.

Kulcsszavak: korai magyar történelem, régészet, Szubbotci-típusú lelőhelyek, Volga–Dél-Urál régió, Szibéria, honfoglaláskor, ótörök jövevényszavak, őstörténet

 

Ранняя венгерская история является областью исследований с весьма ограниченной источниковой базой. Таким образом археология, как наука с быстро увеличивающимися базами данных, имеет здесь первостепенное значение. Важно подчеркнуть, что для археологии также характерно использование всё большего числа естественнонаучных методов, которые придают импульс новым биоархеологическим исследованиям. Наиболее значительным археологическим достижением для венгерской предыстории в последние годы стало взрывное увеличение числа памятников типа Субботцев, оставленных венгерским населением в бассейне Среднего и Нижнего Днестра. В настоящее время на Среднем и Нижнем Днепре известно 10–12 памятников, которые можно связывать с областью Этелькёз. В находках из них хорошо отражены отношения с соседними, главным образом с северными славянскими районами, а также с византийской культурной средой Крыма. Помимо хронологии археологического материала, его характеристика также явно согласуется с картиной, нарисованной мусульманскими источниками о предках венгров IX в. Далее на восток наибольшую связь с венгерским этногенезом демонстрируют памятники Самарской Луки и Южного Урала. В качестве рабочей гипотезы можно утверждать, что самые ранние археологические следы предков венгров известны восточнее Уральских гор, на восток от челябинского Зауралья. Некая группа местного населения, по-видимому, мигрировала на запад в начале IX в. Это объединение появилось вскоре на левом берегу Волги, а его территория простиралась до границы Волжской Булгарии. Позднее часть этого населения осталась в Прикамье. Другая группа мигрировала на запад до 30-х гг. IX в., а затем поселилась на территории Северного Причерноморья. Между 90-ыми гг. IX в. и началом X в. характерные предметы субботцевского типа исчезают в Северном Причерноморье, но в то же время они появляются в Карпатском бассейне, где можно наблюдать их дальнейшее развитие.

Ключевые слова: ранневенгерская история, археология, памятники типа Субботцев, район Волги и Южного Урала, Сибирь, эпоха завоевания родины, заимствованные раннетюркские слова, ранняя история