A tanulmány letölthető.
(ma Teremia Mare, Ro)

Nagyteremiától délkeletre az akkor Stock Kristóf birtokában levő, Weinflurnak nevezett szőlősben 1875-ben talajforgatáskor honfoglalás kori sírleletekre bukkantak. A lelőhely az Alföld lapos területéből jellegzetesen kiemelkedő kis dombháton húzódott. A község 19–20. századi katasztere alapján – amely a polgármesteri hivatal levéltárában megtalálható – Stock Kristóf birtoka a Weinflur nevű szőlősben csupán egyetlen parcella volt, mégpedig a 36/1-es számú földdarab. Hunyár János helyi tanító leírása alapján egyértelműen egy kisebb dombról van szó, átmérője 10–12 m lehet, elképzelhető tehát, hogy valójában csak néhány temetkezéssel számolhatunk, ami más alföldi temetők méretei alapján egyáltalán nem számítana meglepetésnek. A mai megyei úttól északkeletre elhelyezkedő számos homokdűne közül valószínűleg arról van szó, amely a település végén levő tanyától keletre helyezkedik el.
A leleteket Hunyár János két évvel később juttatta el a Nemzeti Múzeumba egy levél kíséretében, melyből kiderült, hogy ugyanott már 1839-ben is találtak két sírt, de annak mellékleteit nem őrizték meg. A sírban nő nyugodott, gazdagon díszített ruházatban, különleges ékszerekkel, nyereggel és minden bizonnyal lószerszámmal (lószerszámos temetkezés), amit vagy nem vettek észre, vagy pedig elkallódott. Erre utalhat az is, hogy az ételmellékletet tartalmazó edényt a munkások összetörték. A két áttört, nagyon hosszú nittszegekkel ellátott kerek tárgyat hasonlóan a nyereg díszeként határozhatjuk meg. Megemlítjük továbbá, hogy a Nemzeti Múzeumban fellelhető farészletek a nyereg konzerválódott részei lehettek.
A nagyon gazdag mellékletű temetkezésben 15 különféle típusú és kategóriájú tárgy 145 példánya került elő.

A tanulmány letölthető.

Püspökladány-Eperjesvölgy temetője a település keleti határában, a Budapest–Debrecen-vasútvonaltól délre nem messze fekvő Eperjeshalom nevű magaslattól DNY–ÉK-i irányban húzódott. A debreceni Déri Múzeum régészei M. Nepper Ibolya vezetésével Zoltai Lajos 1908-as feljegyzése alapján kezdtek el itt 1977 júniusában császárkori szarmata telep nyomában kutatni, ám helyette végül a 10–11. századi temető sírjaira bukkantak. A feltárás hat idényen át 1982 augusztusáig folyt, összesen 8925 m2-en 637 sírra leltek. Mivel a körülötte létesített biztonsági szelvények területén nem találtak újabb sírokra, a temető teljesen feltártnak tekinthető.

1940-ben Szentes város délkeleti, Derekegyházi oldal nevű határrészében, a Kórógy-ér volt árteréből kiemelkedő kis háton Berényi Benjamin tanyatulajdonos sárgaföld kitermelése közben honfoglalás kori temető két sírját bolygatta meg, melyeket részben Szendrey Géza helyi tanító segítségével bontott ki.