1853-ban a Verebet Lovasberénnyel összekötő út árkának tisztítása közben egy 10. századi lovassírra bukkantak az árokásó munkások. Az előkerült temetkezést Végh János (1817–1918) a helyi földbirtokos nagy gondossággal vizsgálta át, a sírból származó leleteket pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, így 1858-ban kiadott verebi sír lett a második közétett honfoglalás kori temetkezés.