ZIMONYI István: Arab források a honfoglalás kori magyarokról

A 7–10. századi Kelet-Európáról és a honfoglaló magyarokról szóló muszlim adatokat három fontos központban gyűjtötték: A kalifátus központi területén, a Kordovai Kalifátusban és Buharában, a Számánida-dinasztia központjában. Az utóbbi években jelentős előrelépés történt a magyarokra vonatkozó tudósítások kiadásában: Ibn Hajjánnak a 942. évi spanyolországi magyar kalandozásról szóló beszámolója, Bakrí Unqalus fejezetének felfedezése, Ibn Fadlán magyar fordítása és a Dzsajháni-hagyomány új rekonstrukciója.

VÁSÁRY István: Tudomány és hagyományőrzés

A konferencia bevezető előadása feltárja, hogy mi a célja ennek az őstörténeti seregszemlének, melyen a magyar tudományosság színe-java megjelent. Legfőbb feladata a számadás; annak felvázolása, hogy meddig jutottunk, hol tartunk és milyen feladataink vannak a jövőre nézve. A bevezető nem előlegezi meg a konferencia tanulságait, csak azt ígérheti, hogy az előadások a szabad tudósi vélemény-nyilvánítás jegyében, a tudomány szabta módszertani keretek között fognak folyni. Elöljáróban egy kis elméleti alapvetést végez, melynek célja egy egységes fogalomrendszer kialakítása. Az előadó a következő kérdéseket veti fel és próbál rövid válaszokat adni rájuk: Mi az őstörténet?; Mi az őstörténet és a szaktudományok viszonya?; «Nemzeti tudomány»-e az őstörténet?; Meddig tudomány és mettől ideológia az őstörténet?; s végül: Mik az őstörténet kutatásának hazai perspektívái ?

VOIGT Vilmos: A magyar ősköltészet

A honfoglalás korára vagy ennél régebbi időkre visszavezethető költészeti nyomokkal több évszázada foglalkoznak Magyarországon. A közelmúltig terjedő időben több konferencia is tárgyalta e témakört, elég alapos tudománytörténeti szemlék is készültek. Ezekhez képest csak a legújabb kézikönyvek (például a Magyar Néprajz akadémiai kézikönyv kötetei) adtak újabb áttekintéseket, amelyek tudományos megvitatása azonban eddig nem történt meg. Nyugodt lélekkel leszögezhető: ezekben is megalapozott és józan szemlélet figyelhető meg. A magyar „ősköltészet” történeti, társadalmi értelmezése azonban még elvégzendő feladat. Külön probléma az, hogyan végezhetünk „rekonstrukciókat” olyan szövegek alapján, amelyek csak az utóbbi két évszázad során kerültek elő.

Elnök: HONTI László

BAKRÓ-NAGY Marianne: Módszerek a nyelvi őstörténet kutatásában: az ugor példa

Egyetlen nyelv, így a magyar nyelv őstörténete sem ismerhető meg azokhoz a nyelvekhez fűződő történeti viszonyának ismerete nélkül, amelyek hozzá a legközelebb állnak. Ehhez az összehasonlító módszereknek, így a történeti, az areális nyelvészetnek és a kontaktológiának, valamint a tipológiának együttes alkalmazására van szükség, s az alkalmazandó módszereknek éppoly szigorú betartására, mint ahogyan az bármely más tudományág esetében elvárandó.

Elnök: KOVÁCS László

TÜRK Attila: A korai magyar történet régészeti kutatása. Perspektívák és teendők

Társadalmunk számára a korai magyar történelem – közkeletűbb nevén magyar őstörténet – eseményei és népünk eredete kiemelkedően fontos kérdéskör, ezért annak folyamatos kutatása a hazai tudományosság alapvető feladata. A régészet szerepe ebben a munkában kiemelkedő, mivel a forrásanyaga nap mint nap gyarapszik, bár értékelésüknél módszertanilag ma már szigorúbb kritériumoknak kell megfelelnünk. Az elmúlt években sikerült felvenni újra a kapcsolatot az orosz, ukrán, valamint moldáv régészekkel, és számos olyan szerencsés lelet is előkerült az Uráltól a Kárpátokig terjedő régióban, mely kapcsolatba hozható a magyarok elődeivel. Az előadás ezeket mutatja be és elemzi, valamint rámutat a régészet további feladataira, főként az új, természettudományos módszerekben rejlő lehetőségek kiaknázására. A leghangsúlyosabb azonban a magyar régészet fokozottabb nemzetközi szerepvállalása a potenciális lelőhelyek közvetlen feltárásában és feldolgozásában a kelet-európai, helyi kollégákkal összefogva.