BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport

mot banner angol

A sztyeppei hadviselésről és a honfoglaló magyarság nyugati ellenfeleiről

Részletek
2019. január 18.
Lovas rajz kicsi
Szerző: B. Szabó János
 
„Békében a becsület a legfontosabb, azonban háborúban azok a ravasz cselek, taktikák, melyek nem okoznak sem szenvedést, sem nyomorúságot a katonáknak. […] Az az igazi hadvezér, aki olyan hadicselt vet be, olyan stratégiát alkalmaz, hogy úgy tud győzedelmeskedni, hogy nem esik kár a seregében. Mi haszna van egy olyan győzelemnek, melyben veszteségek és szenvedések érték a sereget?”
A mandzsu birodalom alapítója,
Nurhacsi: Magasztos tanítás, 17. század eleje
 
 
 Honfoglaló magyar lovas, 9-10.század (Boldog Zoltán alkotása)
 
Abban kimondva vagy kimondatlanul a kutatók többnyire egyetértenek, hogy számos nép fegyverzete, taktikája hasonló volt a magyarokéhoz, sőt némelyek szerint kifejezetten azonos volt azzal. A hagyományosnak számító filológusi vagy régészeti megközelítés mellett érdemesnek tűnik tehát egy másik irányból, a történeti párhuzamok felől is alaposabban megvizsgálni a kalandozó magyarok és más sztyeppei népek hadviselését.
A Csendes-óceántól egészen a Kárpátok karéjáig húzódó eurázsiai sztyeppeövezet sokféle népe az idők folyamán rengeteget harcolt letelepedett déli szomszédaival. A hol háborús, hol békés kölcsönhatások változatos harci kultúrát hoztak létre a sztyeppén, amelyben ugyan szinte mindvégig kitüntetett jelentősége volt a lovas hadviselésnek és az íj használatának, ám mégis rendkívül rugalmas maradt, amint erről a kárvallott szomszédos kultúrák írástudói rendre be is számoltak az utókornak.
Bővebben...

A Bugyi-felsőványi honfoglalás kori temető és tarsolylemezes sír

Részletek
2019. január 11.

tarsoly kicsiSzerző: Füredi Ágnes

2011 márciusában Bugyi és Taksony határában fémkeresőt használó civilek több tucat, a magyar honfoglalás korára keltezhető aranyozott ezüstveretet és ékszert találtak a frissen szántott területen. A leletek régészeti jellegét és tudományos jelentőségét felismerve azonnal felvették a kapcsolatot a Pest megyei múzeumi szervezettel, s nemcsak a tárgyakat adták át a múzeumnak, de a mielőbbi feltárást is azonnal kezdeményezték.

A régészek 2011 áprilisában néhány napos ásatás során hitelesítették a lelőhelyet, és megpróbálták felmérni annak veszélyeztetettségét. A dombtetőn húzott 2 méter széles kutatóárok ÉNy-i végében néhány Ny–K-i tájolású sírfolt rajzolódott ki az altalajban. Az egyik sír igazi meglepetést tartogatott: a 30 és 34 éves kora között elhunyt férfi előkelő rangjára aranyozott ezüstveretes, egyedi szerkezetű díszöve és tarsolyának fedőlemeze utalt. Egyetlen ékszere – az övet leszámítva – egy sima, nyitott ezüst hajkarika volt, ruházatát nem díszítették sem gombok, sem nemesfém ruhaveretek. A temetési rítus részeként lovának feje és lábvégei is a sírba kerültek, közvetlenül a halott íjászfelszerelése fölé, jobb oldalon. A férfit derekára csatolt övvel temették el: bal oldalán eredeti helyzetben, szerves maradványokkal együtt kerültek elő az övet ékítő aranyozott ezüstveretek, a derék jobb oldaláról azonban nagy részük elmozdult, hiányzott. A sírban elszórtan megtalált többi övveret tekintetében nem lehet kizárni a szándékosságot, hiszen a hitvilággal, hiedelmekkel kapcsolatos öltözetrongálásra több példát is ismerünk a korszak temetkezéseiből. Elgondolkodtató azonban, hogy a másodlagos helyen előkerült veretek szinte mindegyike utólagosan átlyukasztott (az övön maradtakkal ellentétben). Az eredeti nittszeg letörése miatt utólag cérnával felvarrt veretek a korhadás folyamán előbb, illetve könnyebben kimozdulhattak helyükről: akár egy föld alatti járatokban mozgó rágcsáló is elsodorhatta őket.

Bővebben...

TURUL

Részletek
2019. január 04.
Árpád Chronicon Pictum 023
Szerző: Sudár Balázs
 
Kézai Simon 1285 körül keletkezett krónikájában a következőket állítja: „Etele király címere, amelyet a pajzsán viselt, egy madárhoz hasonlított – magyarul turul a neve –, fején koronával. Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösen kormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” Röviden: a magyarok „címere” a kereszténység felvétele előtt a turul, amiről annyit tudunk meg, hogy egy madár. Sajnos a turul magyar nyelvi környezetben a későbbiekben – egészen a reformkorig – nem tűnik fel, a jelek szerint a közelmúltig nem lett a magyar szókincs szerves része: egy átlagos magyar semmilyen madarat nem nevezett turulnak. 
Maga a szó minden bizonnyal török eredetű, de meglepő módon a török nyelvekben és nyelvemlékekben is nagyon ritkán találkozhatunk vele. Tulajdonnévként elsősorban a törökség oguz dialektusát beszélők használták, köznévként pedig leggyakrabban a korai perzsa költészetben – például a Királyok könyvében – találkozunk vele. Hogy a turul – togrul – mennyire ritka madár lehetett, azt éppen Togrul bég udvari sólymászmestere bizonyítja, aki a vadászmadarakról szóló könyvében azon sajnálkozik, hogy ő még nem látott togrult – de legalább találkozott már olyannal, aki igen. A madár leírását egy 8. századi arab munkában találjuk meg, amelyben egyébként szintén ritkaságát emelik ki. 
Bővebben...

Füredi Ágnes, Gallina Zsolt, Petkes Zsolt és Türk Attila előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban

Részletek
2018. december 04.
20181214 MÖT előadás DunaTisza köze kicsiA Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportja szervezésében kerül sor Füredi Ágnes  ‒  Gallina Zsolt  ‒ Petkes Zsolt  ‒ Türk Attila előadására, amelynek címe:
 
ÚJABB EREDMÉNYEK A DUNA-TISZA KÖZÉNEK HONFOGLALÁS KORI KUTATÁSÁBAN
 
Helyszín az MTA BTK Történettudományi Intézet tanácsterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., B épület, 5. emelet).
 
Időpont: 2018. december 14. (péntek) 11. 00. 
 
A rendezvény meghívója itt, az előadás rövid kivonata pedig itt tekinthető meg.
Bővebben...

B. Szabó János előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban

Részletek
2018. november 13.
MÖT előadás nov16 kicsiA Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportja szervezésében kerül sor B. Szabó János előadására, amelynek címe:
 
Hét törzs – hét vezér? Gondolatok a honfoglalók szervezetéről
 
Helyszín az MTA BTK Történettudományi Intézet tanácsterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., B épület, 5. emelet).
 
Időpont: 2018. november 16. (péntek) 11. 00. 
 
A rendezvény meghívója itt, az előadás rövid kivonata pedig itt tekinthető meg.
Bővebben...

További cikkeink...

  1. Sudár Balázs előadása a Történettudományi Intézetben
  2. Kora Árpád-kori temetők Székesfehérvár délnyugati határában I. Székesfehérvár–Demkóhegy
  3. Türk Attila és Alekszandr Sz. Zelenykov előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  4. F. Romhányi Beatrix előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  5. Figyelem a Magyar Őstörténeti Témacsoport kettős könyvbemutatójának időpontja és helyszíne megváltozott!
  6. Kettős könyvbemutató a Magyar Őstörténeti Témacsoport szervezésében
  7. Megjelent a Magyar Őstörténeti Témacsoport tanulmánykötete
  8. Sárbogárd-Tringer-tanya
  9. Nagy Kornél előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
7. oldal / 27
  • Első
  • Előző
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • Következő
  • Utolsó
  • English (UK)
  • Русский

Menü

  • Rólunk
  • Aktuális
  • Munkatársak
  • Kiadványok
  • E-könyvtár
  • Adatbázisok
  • Kutatási programok
  • Rendezvényeink
  • Kutatói életrajzok
  • Filmek
  • Térképek
  • Elnyert pályázatok
  • Előadások
  • Kiállítások
  • Tudományos riportok
  1. Ön itt van:  
  2. Főlap
  3. Aktuális

Copyright © 2013–2022. All Rights Reserved.

Bootstrap is a front-end framework of Twitter, Inc. Code licensed under Apache License v2.0. Font Awesome font licensed under SIL OFL 1.1.