BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport

mot banner angol

Megjelent Gyóni Gábor "A magyarság hajnalán - A magyarok korai története a honfoglalásig" című kötete

Részletek
2019. április 25.
gyóni kicsiA magyar nép története elsősorban magyar ügy. Népünk genezise, „életútja” természetszerűleg számunkra a legfontosabb, s a magyar régmúlt megértése nemcsak intellektuális kaland, de érzelmi elmerülés is múltunk kútjában. Őstörténetünk kutatásának Magyarországon van a legkiterjedtebb historiográfiája, de a magyar nép korai történetével régóta és sokan foglalkoztak azokban a térségekben is, ahol egykor, a honfoglalás előtt őseink éltek. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy elsősorban ezen (mindenekelőtt orosz nyelvű) irodalom figyelembevételével, ennek továbbadásával fogalmazzon meg egy valószínűnek tartott korai magyar történelmet.
Bővebben...

Honfoglalás kori leletek Jászjákóhalmáról

Részletek
2019. április 23.

sirbontas k2019 áprilisában folytatódott a és az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának közös honfoglalás kori régészeti kutatási projektje. A hagyományőrzőkkel, magyar és külföldi régészhallgatókkal együtt végzett tanásatás során tovább kutattuk a múlt évben felfedezett jászjákóhalmi honfoglalás kori temetőt. A mezőgazdasági művelés miatt korábban erősen roncsolt lelőhely idén további 10 temetkezést eredményezett. A szántáscsíkok között fennmaradt sírmaradványok többsége feltehetően honfoglalás kori, de egy zsugorított bronzkori, illetve egy szarmata kori csontváz is előkerült. A 10. századiak között egy sír tartalmazott mellékletet, egy elhegyesedő végű huzalkarperecet, amelyen gyönyörű textillenyomatot figyeltünk meg. A lelőhely kutatása befejeződött, így tovább bővült a Jászság területén a teljesen feltárt 10. századi temetők száma.

Bővebben...

A honfoglaló magyarság régészeti emlékanyagának kutatása a Kárpát-medencében

Részletek
2019. április 19.
Szerző: Langó Péter
112 kep kicsi„Áldott, valóban ezerszer áldott tudományi szorgalom! Tenéked köszönheti nemzetem egy dicső, s csaknem halhatatlanná vált hősének immár közel ezer esztendő óta föld alatt rejtett tetemei és mívbeli emlékei megismerését.”
E sorokkal kezdte az első ismert honfoglalás kori magyar sírlelet tudományos közlését Jankovich Miklós. A magyar honfoglalás korának régészeti kutatása az ő munkájával vette kezdetét. A lelet előkerülése közismert. 1834 júliusában a mai Ladánybene község határában három pásztor találta meg Bene vitéz szélfútta sírját. Összegyűjtötték a tárgyakat, és a halott koponyájával együtt átadták Szentkirályi Móricznak, Pest megye „tudós főjegyzőjének”. Az alispán értesítette a régiségekről Jankovich Miklóst, a nagy tiszteletben álló főnemes műgyűjtőt, aki hírt adva a leletről a korai magyarság emlékeként határozta meg azt. A leletek étékelésében nagy szerepük volt a sírban lévő érmeknek, így a numizmatika már ekkor fontos segítséget jelentő társtudománnyá vált. A tanulmány szélesebb körben felkeltette az érdeklődést a honfoglaló magyarság tárgyi emlékei iránt, amint ezt Szerelmey Miklós népszerűsítő kiadványa is mutatja. Kérdés, hogy ennek ellenére miért nem váltak ismertté hosszú ideig további honfoglalás kori leletek. A hiány részben azzal magyarázható, hogy sok helyen nem törődtek ezekkel a leletekkel, s mint a nagyteremiai honfoglalás kori sír felfedezője levelében megjegyezte: „szakférfiú hiányában akkoriban a további kutatás elfelejtetett”. 
Bővebben...

A honfoglaló magyarok hadviseléséről fennmaradt írott források: Bölcs Leó és Regino

Részletek
2019. április 12.
VI. Leon Mozaik kicsi
Szerző: B. Szabó János
 
„Csupán a türkök és avarok fordítanak gondot hadirendre, s így a többi szkíta népnél nagyobb erővel vívják az ember ember elleni harcokat. […] A harcban nem, mint a rómaiak és a perzsák, három hadosztályban […] állítják fel a sereget, hanem különböző ezredekben […], tömören összekötve egymással az ezredeket, hogy valahogy egyetlen csatasornak látszódjék. A derékhadon kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek lesbe állni […] vagy szorongatott csapatrész megsegítésére tartogatnak. […] A rendek mélységét nem egyformán alakítják, hanem ahogy jön, inkább a mélységre fordítva gondot, és az arcvonalat egyenletessé és tömörré teszik. A távolharcban, a lesállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és az ék alakú, azaz szétszóródó harci alakzatokban lelik kedvüket.”
Bölcs Leó: Taktika, 904 után
Bölcs Leó bizánci császár
A 9. században Európában feltűnő magyarság hadviseléséről két leírás áll rendelkezésünkre. E szövegek írói – a honfoglalók kortársai, VI. (Bölcs) Leó bizánci császár (886–912) és Regino prümi apát – régebbi, más keleti népekről szóló szövegek felhasználásával készítették el a maguk feljegyzéseit. Az is köztudomású, hogy a bizánci császár alábbi leírása tulajdonképpen egy korábbi szövegnek, a 7. századi Maurikiosz-féle Sztrategikon avarokról és türkökről szóló részeinek szinte pontos másolata, amit ő maga a magyarokra és bolgárokra vonatkoztatva alig néhány helyen egészített ki saját szavaival.
Bővebben...

A honfoglalás kori öv és tartozékai

Részletek
2019. április 05.
eng Bendefy Petkes Turk kicsiSzerző: Boldog Zoltán
A nomád öltözék rendkívül fontos kelléke volt az öv, amely gyakorlati szerepe mellett díszítésével és tartozékaival együtt viselője rangját is kifejezte, akárcsak maga a ruházat. Több történeti példa ismeretes arról, hogy a nomádoknál az övek minősége, megformálása valóban rangsorrendet tükrözött, az öv levétele pedig a megalázkodás jele volt.
A honfoglaló magyar férfiak viseletéből valójában a veretes fegyveröveket ismerjük a legjobban, az ígéretesen szaporodó bőrmaradványoknak és a díszítésül szolgáló vereteknek köszönhetően. Persze nem minden övre szereltek vereteket, még a gazdagabb, fegyveres férfiak esetében sem mindig: a legtöbből mindössze egyetlen csat maradt ránk, sőt lehet, hogy az sem: nem minden megoldáshoz volt rá szükség.
Egy öv teljes veretkészlete csatból, szíjvégből és átlagosan 15-20 – legfeljebb 40-50 – darab, legtöbbször szélesebb ovális és keskenyebb, levél alakú, öntött, aranyozott ezüstveretből állt. Időnként – ritkán – bronzból készítették ezeket, egészen kivételes esetekben pedig aranyból. A honfoglaló magyaroknál az úgynevezett „bolgár öv”, vagyis a belső kapcsolószíjas szerkezetű öv volt a legjellemzőbb típus. Ennek kis csatkarikáján az öv veretekkel felszerelt végét nem lehetett átbújtatni, a tényleges becsatolásra egy, az öv belsejéhez toldott kis szíj szolgált, amelyet azonban az előtte elvezetett, veretekkel borított övrész jobbára eltakart. A szíj végét a bal oldalon egy bújtatón vagy egyszerűen a becsatolt övön átfűzve lelógatták. Többnyire ez volt az öv legdíszesebb része, itt sorakoztak legsűrűbben a veretek.
Veretes öv feltárás közben (Sárbogárd-Tringer-tanya) - A rajzot Ambrus Edit készítette
Bővebben...

További cikkeink...

  1. „Ismeretlen” magyar szállásterület?
  2. Tatjana Bagisevna Nyikityina előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  3. Kora Árpád-kori temetők Székesfehérvár délnyugati határában II. Székesfehérvár-rádiótelepi temetkezési terület
  4. Hányan lehettek a honfoglalók?
  5. A kaukázusi magyarok kérdése
  6. A nomadizmus I.
  7. Harcosok a magyar honfoglalás korából 1. Közép- és Délkelet-Európa
  8. A korai magyar államiságról
  9. Árpád sírja nyomában
4. oldal / 27
  • Első
  • Előző
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • Következő
  • Utolsó
  • English (UK)
  • Русский

Menü

  • Rólunk
  • Aktuális
  • Munkatársak
  • Kiadványok
  • E-könyvtár
  • Adatbázisok
  • Kutatási programok
  • Rendezvényeink
  • Kutatói életrajzok
  • Filmek
  • Térképek
  • Elnyert pályázatok
  • Előadások
  • Kiállítások
  • Tudományos riportok
  • Történelmi rekonstrukció
  1. Ön itt van:  
  2. Főlap
  3. Aktuális

Copyright © 2013–2025. All Rights Reserved.

Bootstrap is a front-end framework of Twitter, Inc. Code licensed under Apache License v2.0. Font Awesome font licensed under SIL OFL 1.1.