JKS rajz kicsi
 
 
„Ügyek fia Előd Eunodbilia lánytól Szkítiában fi út nemzett, akit Álmosnak neveztek ama esemény miatt, mert anyjának, amikor az várandós volt, álmában egy madár, mintegy ölyv formájú, hozzá jővén feltárta, hogy méhéből folyam indul, és nem az ő földjén fog sokasodni. Ez pedig azért volt, mert az ő ágyékából dicsőséges királyok származnak. És mivel a sompnium a mi nyelvünkön álom, és az ő eredete álomtól jövendöltetett, ennélfogva Álmosnak nevezték el, aki Előd, aki Ügyek, aki Ed, aki Csaba, aki Attila [fi a volt]…” 
A turulmonda a Képes Krónikában, 1360 körül
 
Fejedelmi személyek – Juhos Kiss-Sándor festőművész alkotása
 
Nép és állam
Régtől fogva megfigyelhető, hogy többféle erő fog össze embercsoportokat. Ezek az erők nem kizárják, hanem kiegészítik egymást (egy családhoz, városhoz, néphez, államhoz, illetve vallási közösséghez való tartozás), és többféle identitást adnak. A korai múlthoz kapcsolódóan a forrásadottságok szeszélye miatt könnyen összetéveszthető a két alapvető közösségi létforma, az állam és a nép (etnosz). A nép egy saját jelrendszert – pl. nyelv, viselet, szokások – és elnevezést alkalmazó közösség, amelynek önálló eredetmítosza van, s tagjait az összetartozás pozitív érzése hatja át. Az állam egy politikai képződmény: meghatározott terület lakossága felett érvényesülő tartós, intézményes és mástól független főhatalom.

arpad es az arpadokSzerző: Kanyó Ferenc
 
Az MTA BTK Őstörténeti Témacsoport egy korábbi írásában Veszprémy László már foglalkozott Anonymus gesztájával. Az ott boncolgatott kérdések, vagyis az, hogy Anonymus mennyiben tekinthető a honfoglalás korára nézve hiteles forrásnak, a mai téma visszatérő eleme lesz. Most a Gesta Hungarorumnak egy olyan tudósítását járom ma körül, amely évszázadokon keresztül mozgatta meg a laikusok és a szakemberek fantáziáját, és amellyel az érdeklődő hírolvasó valószínűleg manapság is találkozik. Ez a kérdéskör nem más, mint Árpád sírjának holléte.
Ha vizsgálni szeretnénk, hogy mikor és milyen körülmények között hunyt el Árpád fejedelem, akkor nem lenne egyszerű dolgunk. A 9-10. század fordulójának magyarokról beszámoló forrásai nem említik Árpád fejedelem halálát. A hazai keletkezésű források közül is mindössze kettő számol be az eseményről.
Az egyik a Tárih-i Üngürüsz (Tarih-i Ungurus). A Thuróczy János krónikáján alapuló oszmán krónika szerzője, érzékelve hogy Árpád halálának a leírása hiányzik az eredeti műből, kiegészítette vele a történetét, ám a temetkezés helyszínéről nem számolt be.
 
 
 
 
Csánki Dezső: Árpád és az Árpádok (1907) - Árpád sírja

Kasna se sochou Svatopluka Lostice kicsiSzerző: Langó Péter

„Miután ennek a Szjatopluknak a halála után egy esztendőt békességben töltöttek, viszály és meghasonlás támadt köztük, belháborút indítottak egymás ellen, s jöttek a türkök, teljesen tönkretették őket, és elfoglalták országukat, amelyben most laknak. A nép maradékai szétszéledve a szomszédos népekhez, a bolgárokhoz, türkökhöz, horvátokhoz és a többi néphez menekültek.”

Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról, 950 körül.

 

A morvák a történeti forrásokban először 822-ben tűntek fel, amikor követeik részt vettek a Karoling Birodalom Frankfurtban tartott birodalmi gyűlésén. A frankok főségét elfogadó morvákat 831-ben Reginhar passaui érsek meg is keresztelte. A törzsi vezetők közül kiemelkedő Mojmír (Moimar), majd annak családja ragadta magához a vezetést, és szervezte meg a fejedelemséget. A források alapján 833 körül elűzte Nyitráról – az újabb kutatások szerint a területet irányító utolsó avar vezetőt – Priwinát, majd azt az unokaöccsére, Rasztiszlávra bízta. A dinasztiaalapító a Jámbor Lajos birodalmának utódlása körül kialakult vita időszakában megpróbált mind jobban függetlenedni a Karolingoktól, azonban a frank uralkodó, Német Lajos hadsereggel vonult ellene, és utódjául a korábban Nyitrát birtokló Rasztiszlávot tette meg (846). 

Szvatopluk szobra a morvaországi Losticében

 

A Kárpát-medence elfoglalásának történetét Anonymus gesztája tárgyalja a legrészletesebben, sok fejtörésre adva okot a kései korok kutatóinak. Ráadásul a hazai krónikák közül ennek a műnek maradt fenn a legrégibb kézirata a 13. század közepéről. Bizonyos, hogy nem a szerző vetette papírra, de a másolat néhány évtizeddel a mű megírása után keletkezhetett, attól is függően, hogy az eredetit 1200-hoz mennyire helyezzük közel. Tudjuk persze, hogy a 14. századi krónikaszerkesztésnek jóval korábbi kézirataival is számolnunk kell, amelyeket a Névtelen használhatott, ám ezen részek egyértelmű azonosítása mindmáig vitatott. A mű megszületését többen is megpróbálták az általánosan elfogadott III. Béla király kora helyett I. Bélához kapcsolni, s így azt 150 évvel közelebb helyezni az elbeszélt események idejéhez, de ez mit sem változtat az események után több száz évvel való lejegyzés tényén.

 

Anonymus szobra Budapesten. Ligeti Miklós alkotása (1903)

Koman fedlap2018 végén számos kiadvány látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport munkájának eredményeként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetével közös kiadásban jelent meg Olekszij Komar A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei című, orosz–magyar kétnyelvű monográfiája. A kötet jelentősége, hogy a legfrissebb kelet-európai releváns régészeti leletanyag összefoglaló elemzése mellett a szerző teljes eurázsiai kontextusban helyezi el a magyar őstörténet problematikáját. A könyv tartalomjegyzéke itt érhető el.III
 
A másik kiadvány a 2016-ban Budapesten rendezett 3. Nemzetközi Korai Magyar Történeti és Régészeti Konferencia előadásait tartalmazza, illetve további vonatkozó cikkeket. A kötet regionális bontásban tárja az olvasó elé a Dél-Urál térségétől a sztyeppe vidékén át egészen a Kárpát-medencéig terjedő terület kora középkori hagyatékának azon részét, amely a magyarság eredetének  megismerése szempontjából ‒ mai ismereteink szerint ‒ jelentőséggel bír. A könyv tartalomjegyzéke itt érhető el.
 
A két kötetben a magyar őstörténettel kapcsolatban megfogalmazott történeti modellek és hipotézisek, korábban soha nem látott léptékű régészeti anyagközlésen és elemzéseken alapulnak.

További cikkeink...

  1. A sztyeppei hadviselésről és a honfoglaló magyarság nyugati ellenfeleiről
  2. A Bugyi-felsőványi honfoglalás kori temető és tarsolylemezes sír
  3. TURUL
  4. Füredi Ágnes, Gallina Zsolt, Petkes Zsolt és Türk Attila előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  5. B. Szabó János előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  6. Sudár Balázs előadása a Történettudományi Intézetben
  7. Kora Árpád-kori temetők Székesfehérvár délnyugati határában I. Székesfehérvár–Demkóhegy
  8. Türk Attila és Alekszandr Sz. Zelenykov előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban
  9. F. Romhányi Beatrix előadása a Magyar Őstörténeti Témacsoportban

Menü