TURUL
Szerző: Sudár Balázs
Kézai Simon 1285 körül keletkezett krónikájában a következőket állítja: „Etele király címere, amelyet a pajzsán viselt, egy madárhoz hasonlított – magyarul turul a neve –, fején koronával. Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösen kormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” Röviden: a magyarok „címere” a kereszténység felvétele előtt a turul, amiről annyit tudunk meg, hogy egy madár. Sajnos a turul magyar nyelvi környezetben a későbbiekben – egészen a reformkorig – nem tűnik fel, a jelek szerint a közelmúltig nem lett a magyar szókincs szerves része: egy átlagos magyar semmilyen madarat nem nevezett turulnak.
Maga a szó minden bizonnyal török eredetű, de meglepő módon a török nyelvekben és nyelvemlékekben is nagyon ritkán találkozhatunk vele. Tulajdonnévként elsősorban a törökség oguz dialektusát beszélők használták, köznévként pedig leggyakrabban a korai perzsa költészetben – például a Királyok könyvében – találkozunk vele. Hogy a turul – togrul – mennyire ritka madár lehetett, azt éppen Togrul bég udvari sólymászmestere bizonyítja, aki a vadászmadarakról szóló könyvében azon sajnálkozik, hogy ő még nem látott togrult – de legalább találkozott már olyannal, aki igen. A madár leírását egy 8. századi arab munkában találjuk meg, amelyben egyébként szintén ritkaságát emelik ki.
